Bőrünkön a betűk

Előszó

„ . . .túl sok itt a hagyomány, az emlék. Sok volt itt a rátartian okos polgár mindenkor. Megannyi utca, szobor, emlékmű, emlékoszlop, emléktábla a házak falán."
Ezeket a sorokat Végh Antal egyik tényregényében olvastam Balassagyarmatról. Ez a szinte kegyeletes hagyománytisztelet - magam is úgy érzem - valóban jellemző volt sokáig a városra. Olyannyira, hogy olykor nehezék lett a szellemi kibontakozáson. Emlékezzünk csak: Komjáthy Jenő 1877-ben Röpke ívek címmel tiszavirágéletű irodalmi lapot adott ki itt, amely kesztyűt vetett a Gyulai-féle „hivatalos" irodalompolitikának. Rangos szerzőket (Reviczky Gyula, Koroda Pál stb.) édesgetett a laphoz. A hagyományt dogmának tekintő konzervativizmus azonban inkább favorizálta Csalomjait, a helyi fűzfapoétát - s néhány évvel később Komjáthyt még tanári katedrájáról is elűzte, sőt, a városból is kiutálta. Ám ma azok jelentik a haladó hagyományt, akik a megcsontosodott hagyománytisztelet ellen léptek fel. Örvendetes, hogy Balassagyarmat alkotó értelmisége - támogattatva a város vezetőinek legjobbjaitól - elsősorban rájuk alapoz, minket is figyelmeztetve, hogy a város „karakteréről" alkotott képünket nem árt alaposan felülvizsgálni olykor-olykor. . .
A Balassagyarmaton működő, magáról egyre többet hallató irodalmi társaság a programját már azzal egyértelművé tette, hogy Komjáthy Jenő nevét vette fel annak idején. Önképzőkör-félének indult - de már régen nem az. Ez abból a fegyelemből is kiderül, amellyel ezt az antológiát megszerkesztették. Nem szédültek meg a lehetőségtől, nem akarták magukat mindenestül megmutatni - és főleg nem minden mennyiségben. Tollforgatói közül csupán azoknak a műveiből kínál mustrát ez a tehetséges gyülekezet, akik már megküzdöttek a maguk arcáért, így a társaság félreismerhetetlen vonásait is ők rajzolják ki elsősorban. Az egyre ismerősebben csengő nevű fiatalok (Ádám Tamás, Karácsondi Imre stb.) mezőnyét sikeresen „dúsítja fel" néhány élemedettebb alkotó, köztük a balassagyarmati születésű, maga mögött már komoly életművet tudó Jobbágy Károly. Vissza