Jób könyve

Előszó

Részlet a könyvből:
JÓB.
A pátriárkák korában élt, mintegy négyezer évvel ezelőtt.
Akkor még nem volt kereszténység, sem zsidóság, nem volt újszövetség, sem ószövetség. A népek az őskinyilatkoztatás félig-meddig eltékozolt foszlányaiból éltek, s ha el nem tévedtek eszük őstermészetétől, annak gyér fényénél kutatták az örök titkokat. Volt regékkel kevert, de dús természetszemléletük, voltak szilárd vallási meggyőződéseik.
Ott a szír-arab puszták nyugati határán, ahol évezredek múlva Mohamed legeltette a kecskéit, már Jób - Ijjób - korában is élénken és mélyen élt az egy igaz Isten hite. Nem is csoda. Megihlette a lelkeket az oázisok ezer sudár pálmája, a folyóktól öntözött zöld völgyek nyájakat nevelő pázsitja. A végtelen tiszta megsejtésére hangolta az itt tenyésző szép emberpéldányt a vad homoktenger, amely körülvett minden életet és a sötétkék ég, mely felhőtlenül domborodott a teres sivatagok fölött. Jób látott járhatatlan sziklás hegyeket, balzsammal és tömjénes bozótokkal illatozó ligeteket, járt roppant építményű világvárosokban, résztvett oroszlánvadászatokon, tevéi hátán eljutott idegen országokba is, mélyen éltek lelkében az ősök mondái, szentenciái, tudott s szeretett imádkozni, s ha fehér burnuszba öltözött, barna bőrű, okos arcú barátai megjöttek, szívesen bölcselkedett velük azokról a kérdésekről, amelyek a gondolkodó embereknek sohasem hagytak nyugtot. (Carlyle.) Vissza