Jó vadászatot!

Előszó

Előljáróban tudnod kell, Olvasóm, hogy "vadászkönyvet" vettél kezedbe. De nem olyan akármifélét, amelyekben őzekről, szarvasokról, disznókról, vagy horribile dictu medvéről lészen szó. Nem. Ilyet írtak már előttem mások, jobbat és jobban. meg aztán tudnod kell azt is, hogy Szabolcsban íródott, ahol a felsorolt állatok közül, csak legfeljebb egy-egy riadt őzike fordul meg, ha nagyon megszalajtják arra Bihar, vagy ott fennt Szatmár, Abaúj környékén.
Itt, Szabolcsban, egyeduralkodó a homok. Ezzel pedig azt hiszem megmondottam mindent, amit tudnod kell, hogy kellőleg tájékozott légy a helyzetről. Ha kilépsz valamelyik szabolcsi kúria ajtaján, elballagsz a tanya-kapuig és végigtekintesz a tájon, mosolyognod kell. Nem jószántadból. A táj késztet arra. Ha aztán még puska is függ a balválladon, már nem mosolyogsz, hanem rikkantasz egyet ördöngős jókedvedben és odaszólsz melletted bámészkodó kutyádnak: "No, Cicke pajtás, jóhelyre tévedtünk. Okosabb lenne bemenni a faluba, beváltani a húsjegyet, valami jóféle karajra, mert vadat nem igen kerítünk." Vissza

Fülszöveg

Kölyökkortól a férfikor deléig ballag a vadász az "ösvényen", tágranyílt szemmel, kitárult lélekkel és lépésről-lépésre ismerkedik a Természettel. Vadász, de nem "puskás hentes", inkább a szemlélődés, a tapasztalás a kenyere, mint a zsákmányszerzés. Egy idős, tapasztalt, higgadt, bölcs vadász - apja - fogja kezét, aki nemcsak vadászattechikára, de a vadászat mélyebb, igazibb értelmére is megtanítja. Nincs könnyű dolguk, mert nem az erdős, hegyes, vadbő területek paradicsoma, hanem Szabolcs vármegye homokvilága veszik közrül őket, ahol csak az apróvad él, fővadnak hírét sem hallják. Amint sorjában megismerkedünk a homoki táj vadjaival, szokásaival, annál inkább rögződik meg bennünk a gondolat: a Természetben semmi sincs ok nélkül. Születés, halál veszedelem - mind, mind törvényszerű. Ha valaki mindezt megérti és képes arra, hogy meg is lássa, egyszeriben rádöbben: az Isten nemcsak ellátónak, de örök példaképnek alkotta a Természetet, hogy az ember tanuljon tőle és ennek alapján rendezze be életét.
Mindezek mellett megjelennek a szabolcsi vadászatok aranyos alakjai az örök vadászpajtás - a kutya, a vén ösvényjáró csodapuskás, egyszóval mindaz, aki él és cserkészik a homoki tájakon, hogy az élet legszebb idejét, legboldogabb napjait, legtökéletesebb perceit szerezze meg magának, amit ezzel a mondattal fejezhetünk ki: "Jó vadászatot!" Vissza