Jó utat 1985. nyár

Előszó

Mostanság ritkán találkozik az ember elégedett autósokkal; sok a panasz a szervizre, alkatrészellátásra, szaporodnak a hiánycikkek és sajnos szaporodnak azok is, akik a hiánygazdálkodás kényszerűségeiből próbálnak hasznot húzni. Az autó fenntartási költségei megállíthatatlanul emelkednek, s mér csak a tíz év alatt több mint 500 százalékkal megdrágult benzin sem ösztönzi az embert gondtalan furikázásra. A számolatlanul lepörgetett kilométerekkel rég szakítottunk, az évi 12 ezer kilométeres átlagos futásteljesítmény alig több mint 7 ezerre csökkent. Sokan kényszerűségből váltak hétvégi autóssá, hiszen nemcsak a közlekedés járulékos kiadásai emelkedtek, hanem a megélhetésé is, s a családi kasszákban egyre kevesebb marad autózásra.
Furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy ennyi ellentétesen ható körülmény közepette mind többen akarnak új kocsit vásárolni. A lakás, az otthonteremtés után változatlanul ez a legvonzóbb takarékossági cél, ezért sem csökken a Merkurnál várakozók száma. Persze a hosszú böjtidőkben ludas a korlátozott behozatal is. Még az évi százezres mennyiséget sem sikerül elérni, ráadásul az új kocsik jelentős része takarékossági szándékainkat sem segíti; konstrukciójukat tekintve elavultak, a kelleténél jóval több benzint pusztítanak. - Pedig mennyire kellenének a spórolós, korszerű, biztonságos és szerény szervizigényű családi kocsik! Vissza