Jó pajtások

Előszó

Részlet a könyvből:

Gyorsan kiugrom az ágyból. Rövid, de kemény lelkitusa után. Nyugtalanul és űzötten. így szökik, aki buja bűnök elől menekül. Igy szökött az ártatlan József, amikor Putifámé rásugározta kerítő vágyát. A nagy tusa kezdetét az ébresztőóra hangos rikoltozása jelezte. Most az óra harciasan tüzel és hosszasan hallatja tébolyult riadóját. Túlkiáltja és elűzi a nőies, puha kényelmet, mely a meleg takarók alatt csábítóan öleli az embert. A kényelem sokszor túlzottan erősen szorított karjával, ilyenkor a párnákba fúrtam testemet, mélyebbre, mint máskor, az ébresztőóra csengője elbágyadt, ájulásba hűlt és én elaludtam. Szégyenteljes, lealacsonyító, de pompás volt! Ma legyőzöm a lustaságot, szétrántom az ablaktáblákat, kipillantok a csillagoktól parázsló éjszakába, magamba szívom a hegyi rétek erős illatát és érzem, hogy felébredtem, friss vagyok.
Elhagyom a házat és nekivágok az erdőnek. Meredeken felfelé. A sötétség még nem lebbent fel. A kutya örömös vakkantással üdvözöl, térdemhez dörzsöli száját, rámzúdítja leplezetlen jókedvét, mert tudja, hogy lesre megyünk. Mögöttem futkos, a várakozás láza ég idegeiben. Néha felemeli fejét, vizsgálja a szelet és halkan szimatol. Derék, fiatal eb, vére atyáktól és ősöktől örökölte a vadászszenvedélyt, a tehetséget. - Nem lesz munkád, öregem! - gondolom. - Meg kell elégedned a szemlélődéssel és szimatolással! - Karabélyom ugyan vállamon függ, de elhatároztam, hogy ma nem lövök. Legfeljebb, ha mesés őzbak kínálkozik, nyolcas és nem a rendes hatos. Vagy a ritka fickó, melynek két sötéten gyöngyözött, ragyogó hegyű, tőrféle agancs díszíti koponyáját. Ilyen tőrök veszélyeztethetik a többi bakot. Ártalmatlanná kell tennünk ezeket. Vissza