Előszó
- Az nem az üzenetrögzítő volt, Olsen!
- Akkor ki volt az?
- Nevezzük egyszerűen csak ellenségnek.
- A Monitor? Valaki szaglászott, vagy mi?
- Az illető éppen útban van a rendőrség felé. A te...
Tovább
Előszó
- Az nem az üzenetrögzítő volt, Olsen!
- Akkor ki volt az?
- Nevezzük egyszerűen csak ellenségnek.
- A Monitor? Valaki szaglászott, vagy mi?
- Az illető éppen útban van a rendőrség felé. A te dolgod lesz megállítani a csajt.
- Micsoda? Én csak a pénzemet akarom...
- Fogd be, Olsen!
Olsen befogta.
- Az Ügyről van szó. És te jó katona vagy, igaz?
- Igen, de...
- Egy jó katona pedig eltakarít maga után, ugye?
- Én csak közted és az öreg között közvetítek, te vagy az, aki...
- Különösen, ha a katona felett ott lebeg három év börtön, mert csak formai hiba miatt van szabadlábon.
Sverre nyelt egyet.
- Ezt honnan tudod? - kezdte.
- Ne ezzel foglalkozz! Csak azt akarom, hogy megértsd, neked legalább annyi vesztenivalód van ezen az egészen, mint nekem és az egész testvériségnek.
Sverre nem válaszolt, de nem is volt rá szükség.
- Csak hogy világosan lásd, Olsen: ezt nevezik háborúnak. És a háborúban nincs szükségünk gyávákra és csalókra. Azonkívül a testvériség megjutalmazza a katonáit. A tízezer mellé kapsz még negyvenezret, ha elvégezted a munkát.
Sverre gondolkodott. Azon, hogy mit vegyen fel.
- Hol? - kérdezte.
- Schous plass, húsz perc múlva. Hozd magaddal, amire szükséged lesz!
Vissza