A fiú

Előszó

Részlet:
Első fejezet
Rover a tizennégy négyzetméteres, hosszúkás börtöncella fehérre mázolt betonpadlójára meredt. Az alsó állkapcsában ülő kissé magas arany metszőfoga szaporán mozgott. A gyónás legnehezebb részéhez érkezett. A cellában csupán az alkaljára tetovált madonnát kaparászó körmeinek nesz hallatszott. A fiú, aki törökülésben ült vele szemben az ágyon, egy szót sem szólt, amióta Rover belépett a helyiségbe. Csak biccentett azzal a Buddha-szerű mosollyal az arcán, és Rover homlokára szegezte pillantását. Sonnynak nevezték, és az a hír járta róla, hogy tizenévesen meggyilkolt két embert, különleges képességekkel rendelkezik, az apja pedig korrupt rendőr volt. Nehéz lett volna megmondani, hogy a zöld szemét és az arca nagy részét eltakaró piszkos, hosszú haja rejtekéből odafigyelt-e egyáltalán Rover mondandójára, de ez nem is volt különösebben fontos. Rover csak bűnbocsánatot és áldást akart, hogy amikor másnap kilép a Staten nevet viselő magas biztonsági fokozatú börtön kapuján, úgy érezhesse, megtisztult bűneitől. Nem mintha Rover különösebben vallásos férfi lett volna, de a megtisztulás nem jöhet rosszul, ha az ember valóban azt tervezi, hogy változtat a dolgokon, és őszinte erőfeszítést tesz arra, hogy tisztességes életet éljen. Rover nagy levegőt vett.
- Azt hiszem, a lány fehérorosz volt. Minszk Fehéroroszországban van, vagy nem? - Rover felpillantott, de a fiú nem válaszolt. Vissza