Jimmie Higgins

Előszó

- Jimmie, - Kérdezte Lizzie - nem mehetünk ma moziba?
Jimmie letette a csészét a forró kávéval, amit éppen a szájához emelt és a feleségére meredt. Egy szót sem szólt; három és félesztendei házasság megtanította, hogy ne mondjon ki mindent, ami az eszébe ötlik. Elmélkedésbe merült a szakadék fölött, mely az asszonyi értelmet a férfiúi elmétől elválasztja. Hát igazán akad ember, aki ma ezen a sorsteljes napon a világtörténelem legnagyobb válsága idején, vágyat érez arra, hogy megnézze, miképpen ugrik le egy mozi-kedvenc a második emeletről, vagy hogyan bújik elő két robogó gyorsvonat közül?
- Tudod jól, lizzie, - válaszolta végül türelmesen - segítenem kell az operában.
- Dehát egész délelőtt van rá időd.
- Egész napi az elfoglaltságom.
Lizzie elnémult; ő is tanult egyet-mást a házasságban, például azt, hogy a munkásasszonyok kívánsága ritkán valósul meg és a férj , aki propagandával foglalkozik, nem is nagyon rossz. Pénzét és idejét épp úgy pazarolhatja más asszonyra is, vagy elpusztulhat tüdővészben, mint a szomszéd. Ha nem sikerül vasárnap délután egy kis szórakozásra szert tenni - bele kell törődni a dologba. Sóhajtozni is szabad egy kicsit, de nem nagyon hangosan.
Jimmie arról kezdett beszélni, hogy mi történik ezen a vasárnap délelőtt meg délután. Lizzienek úgy rémlett, hogy minden pontosan ugyanaz, mint egyéb gyűléseken. Természetesen ma minden nagyobb szabású. A gyűlés az operaházban zajlik le és minden kirakatban levelezőlap látható az elnökjelölt képével, aki a beszédet tartja majd. Lizzie azonban úgy vélte, az elnökjelöltek közt igen csekély a különbség - és amúgy sem választják meg egyiket sem. Lizzie szívesebben maradt volna odahaza; mert a hosszú, szavakkal megtűzdelt angol beszéd, amely az előadói emelvényről hangzott feléje, érthetetlen volt számára. Tudta azonban, hogy Jimmie művelni akarta és meg volt benne minden asszony természetes bölcsessége: értett hozzá, hogy férjével lépést tartson. Vissza