kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
A fordító előszava | 3 |
Szent Terézia előszava | 13 |
Elmondja, hogy miképen kezdte az Úr már gyermekkorában fölkelteni lelkében az erényekre való hajlandóságot, s hogy mekkora kincs az, ha valakit Isten erényes szülőkkel áldott meg | 15 |
Elmondja, miképpen vesztette el egymásután ezeket az erényeket, s hogy mennyire fontos a gyermekkorban a jó emberek társasága | 21 |
Elmondja, miképen ébresztette föl újra ez a jó társaság az ő lelkében régi jó szándékait, s hogyan kezdte az Úr fölvilágosítani eddigi tévelygésének veszedelmes voltáról | 28 |
Elmondja, miképen segítette őt az Úr arra, hogy erőt véve önmagán kolostorba lépjen, s hogy Ő Szent Felsége mily nagy betegséget küldött rá | 32 |
Folytatólag beszél nagy betegségeiről, s arról, hogy mekkora türelmet adott neki az Úr azok elviselésére; s hogy miképen fordította Isten még a rosszat is jóra, ami kitűnik egy esetből, amely azon a gyógyítóhelyen történt vele | 42 |
Elmondja, mennyivel tartozik az Úrnak azért, hogy oly megadással tudott elviselni akkora szenvedéseket, s miképen fordult segítségért a dicsőséges Szent Józsefhez, és mennyire használt neki az ő pártfogása | 52 |
Elmondja, miképen vesztette el fokozatosan mindazokat a kegyelmeket, amelyeket az Úrtól kapott, s hogy milyen rossz életet kezdett élni. Rámutat azokra a veszedelmekre, amelyeknek a női kolostorok ki vannak téve, ha nincsenek jól elzárva a világtól | 60 |
Elmondja, mennyire javára szolgált az a körülmény, hogy nem hagyta egészen abba a belső imát, s hogy annak köszöni lelke üdvösségét. Szerinte ez a legjobb eszköz az elvesztett kegyelmek visszaszerzésére. Mindenkinek ajánlja. Kifejti, hogy miben áll a nagy haszna, s hogy ha valaki idő múltán abba is hagyná, már azzal is sokat nyer, ha legalább egy ideig gyakorolta | 76 |
Elmondja, hogyan kezdte az Úr e nagy sötétség közepette lelkét fölébreszteni és megvilágosítani, s miképen növelte meg erényeit annyira, hogy attól kezdve nem sértegette Őt többé | 84 |
Azon kegyelmekről kezd beszélni, amelyeket az Úrtól a belső imában kapott; s fejtegeti, hogy mennyiben segíthetjük elő mi magunk ezt a dolgot, s hogy nagyon érdekünkben van megérteni az Úr kegyelmeit, amelyekben részesülünk. Kéri az illetőt, akihez e sorokat intézi, hogy ha már részletesen iratják meg vele az Úrtól kapott kegyelmeket, akkor legalább azt, ami azután következik, legyen szíves titokban tartani | 90 |
Megmagyarázza, min múlik az, hogy az ember nem jut el hamarosan Isten tökéletes szeretetéhez. Egy hasonlat révén kezdi fejtegetni a belső imának négy fokát. Itt az első fokról beszél. Ez a fejezet nagyon hasznos a kezdők, nemkülönben olyanok számára, akik nem találnak örömet az imában | 98 |
Folytatólag beszél a kezdőkről. Megmagyarázza, hogy meddig juthatunk Isten kegyelmével a magunk emberségéből, s hogy mennyire veszedelmes, ha természetfölötti és rendkívüli dolgokra törekszünk, mielőtt az Úr fölemelte volna szellemünket ezeknek színvonalára | 111 |
Folytatólag beszél erről az első fokról, s tanácsokkal szolgál egyes kísértésekre vonatkozólag amelyeket néha az ördög szokott itt támasztani. Nagyon hasznos | 117 |
Belekezd a belső ima második fokának fejtegetésébe, amelyben az Úr már sokkal kiválóbb örömöket juttat a léleknek. Megmagyarázza, hogy ezek már természetfölöttiek. Nagyon megszívlelendő | 132 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat, s néhány tanácsot ad arra vonatkozólag, amelyeket néha az ördög szokott itt támasztani. Nagyon hasznos | 117 |
Belekezd a belső ima második fokának fejtegetésébe, amelyben az Úr már sokkal kiválóbb örömöket juttat a léleknek. Megmagyarázza, hogy ezek már természetfölöttiek. Nagyon megszívlelendő | 132 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat, s néhány tanácsot ad arra vonatkozólag, hogy miképen kell viselkedni a nyugalmi ima folyamán. Fejtegeti, hogy nagyon sok lélek éri el a belső imának ezt a fokát, de kevesen mennek tovább. Az itt érintett dolgok nagyon szükségesek és hasznosak | 140 |
A belső ima harmadik foka. Nagyon magasztos dolgok. Mire képes a lélek, ha egyszer ennyire jutott, s milyen hatást gyakorolnak reá az Úrnak ezen rendkívüli kegyelmei. Nagy megnyugtatására fog szolgálni annak, aki ezen a színvonalon van | 151 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat és magyarázza a belső imának ezen harmadik fokát. Bevégzi hatásainak fejtegetését. Beszél arról, hogy mily akadályul szolgálnak itt a képzelet és az emlékezőtehetség | 158 |
Tárgyalja a belső imának negyedik fokát. Nagyon szerencsés módon kezdi magyarázni, hogy mekkora méltóságra emeli az Úr a lelket ebben az állapotban. Célja lelkesíteni azokat, akik gyakorolják a belső imát, hogy igyekezzenek eljutni erre a magas fokra, tekintve, hogy az e földön, bár nem érdemelhető ki, de azért az Úr jóságából mégis elérhető. Olvassuk figyelemmel, mert a dolog nagyon finoman van megmagyarázva, s nagyon fontos részleteket tartalmaz | 165 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat. Elkezdi fejtegetni azokat a hatásokat, amelyeket a belső imának ezen foka hoz létre a lélekben. Mindenkit arra buzdít, hogy ha ennyire van, ne hátráljon meg, még akkor sem, ha meg is esnék vele, hogy ekkora kegyelem után újra elbukik, s ne hagyja abba a belső imát. Elmondja, hogy micsoda káros hatásokkal járna az ellenkező eljárás. Ez a fejezet nagyon megszívlelendő, s nagy vigasztalására szolgálhat a lanyháknak és a kezdőknek | 175 |
Fejtegeti, hogy mi a különbség az egyesülés és az elragadtatás között. Megmagyarázza, hogy mi az elragadtatás, és mond egyet-mást arról, hogy mit élvez a lélek, ha az Úr, az Ő jóságában, elragadtatást bocsát reá. Beszél ennek hatásairól | 187 |
Folytatja és bevégzi a belső ima ezen utóbbi fokának tárgyalását. Elmondja, mennyire nehezére esik az ilyen léleknek újra visszatérnie a világi dolgok közé, s hogy mily világosan mutatja meg neki az Úr a világ csalfaságát. Hasznos oktatást foglal magában | 207 |
Ha a szemlélődő lelkek biztos úton akarnak haladni, akkor ne igyekezzenek fölkapaszkodni a szemlélődés fokára, hanem várják meg, amíg az Úr maga emeli föl őket oda. Krisztus Urunknak emberi természete az a közvetítő eszköz, amelynek segélyével az ember feljuthat a legmagasabb szemlélődés színvonalára. Elmondja, hogy e tekintetben ő maga egyszer mekkora tévedésben volt. Ez a fejezet nagyon tanulságos | 216 |
Visszatér élete folyásának elbeszéléséhez, s elmondja, miképpen kezdett nagyobb tökéletességre törekedni, s hogy milyen eszközöket használt erre a célra. Nagyon fontos, hogy az olyanok, akiknek szemlélődő lelkeket kell vezetniök, tanítványaikat mindjárt kezdetben jól irányítsák. Mennyire hasznára volt neki magának is, hogy jó vezetésben részesült | 231 |
Folytatja a megkezdett tárgyat, s elmondja, hogyan haladt előbbre a lelke, amióta elkezdte gyakorolni az engedelmességet, hogy mily hiába igyekezett ellentállni Isten kegyelmeinek, s hogy miképen kapott mind nagyobbakat | 245 |
Fejtegeti, hogy miképen érti meg a lélek - a nélkül, hogy hallaná - azokat a szavakat, amiket az Úr intéz hozzá, s hogy miféle megtévesztések fordulhatnak elő ezen a téren; s hogy miből lehet ez utóbbiakat észrevenni. Nagyon hasznos olyanok számára, akik a belső imának ezen fokán vannak, mert nagyon világosan van megmagyarázva, és sok benne a tanulság | 251 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat, s elmondja, miképen szabadult meg aggodalmaitól, s győződött meg arról, hogy jó szellem beszél hozzá | 266 |
Elmondja, hogy miképen oktatja az Úr a lelket még másképen is, amennyiben valami más, csodálatos módon közli vele akaratát, a nélkül, hogy beszélne hozzá. Beszél egy magasztos, nem képzeleti látomás kegyelméről, amelyben az Úr részesítette. Ez a fejezet nagyon figyelemre méltó | 271 |
Elmondja, milyen nagy kegyelmekben részesítette az Úr, s hogy miképpen jelent meg neki először. Megmagyarázza, hogy mi a képzeleti látomás, s hogy milyen jelek és hatások kísérik, ha Istentől való. Ez a fejezet nagyon hasznos és megszívlelésre méltó | 285 |
Folytatja a megkezdett tárgyat; megemlít még néhány nagy kegyelmet, amit az Úrtól kapott, s azt, hogy miképen nyugtatta meg őt Ő Szent Felsége, s tette képessé arra, hogy megfeleljen azoknak, akik ellene voltak | 299 |
Újra fölveszi életrajza fonalát, s elmondja, miképen segítette meg nagy szenvedéseiben az Úristen azáltal, hogy odahozta abba a városba, ahol lakott, azt a szentéletű férfiút, Alkantarai Péter testvért, a dicső Szent Ferenc szerzetének tagját. Beszél egyes nagy kísértésekről és lelki fájdalmakról, amelyeket olykor ki kellett állnia | 310 |
Beszél néhány külső kísértésről és jelenésről, nemkülönben más gyötrelemről is, amivel az ördög kínozta meg. Egy-két nagyon hasznos dolgot fejteget, amelyek okulásul szolgálhatnak a tökéletességre törekvő lelkeknek | 327 |
Elmondja, miképen vitte el őt az Úr lélekben a pokolba, arra a helyre, amelyet bűneiért érdemelt. Halvány képét adja annak a rettenetes valónak, amely ott szemei elé tárult. Megkezdi a Szent József-zárda alapításának elbeszélését | 344 |
Folytatólag beszél a Szent József-zárda alapításáról. Elmondja, hogy miképen tiltották le róla; hogyan hagyta abba egy időre; s mennyire megvigasztalta őt az Úr a szenvedések közepette | 357 |
Elmondja, mennyire kapóra jött, hogy éppen ezidőtájt el kellett távoznia hazulról, s hogy miért és miképen küldte el őt a rendfőnöke egy nagyon előkelő, főrangú hölgyhöz, aki nagy szomorúságba volt merülve, azzal a megbízással, hogy vigasztalja meg. Elkezd beszélni ottani élményeiről, s arról a nagy kegyelméről az Úrnak, amelynek folytán Ő Szent Felsége őt eszközül használta arra, hogy ezt a főrangú hölgyet Istennek buzgó szolgálatára indítsa, s benne a későbbi időkre kegyes pártfogót biztosítson a rendjének. Ez a fejezet nagyon fontos | 371 |
Folytatólag beszél ennek a mi dicső Szent József atyánk tiszteletére szentelt zárdának alapításáról, s arról, miképen intézte az Úr a dolgot olyképen, hogy teljesen a szent szegénység alapjára helyezkedjék. Hogyan távozott attól az úriasszonytól, akinél volt. Más egyéb eseményekről | 386 |
Folytatja a megkezdett tárgyat, s elmondja, hogyan történt meg a dicsőséges Szent Józsefnek szentelt ezen zárda végleges megalapítása. Mennyi zúgolódást és üldözést kellett elszenvednie az első növérek beöltözése után; milyen lelki gyötrelmek és kísértések jöttek reá; s miképen mentette ki győztesen mindebből az Úr, az Ő nagyobb dicsőségére | 396 |
Elmondja, hogy milyen hatást gyakoroltak reá az Úrnak egyes kegyelmei, s ennek kapcsán nagyon üdvös tanácsokat ad. Megmagyarázza, hogy mily nagyra kell becsülnünk azt, ha csak egy fokkal magasabb mennyei boldogságot biztosítunk is magunknak, s hogy nem szabad sajnálnunk semmi fáradságot, ha örök javak megszerzéséről van szó | 418 |
Elmond egyet-mást azon nagy kegyelmekről, amelyeket az Úrtól kapott. Hogyan mutatott meg neki az Úr néhányat a mennyország titkai közül; milyen nagy látomásokban és kinyilatkoztatásokban részesítette őt Ő Szent Felsége; milyen hatással és mekkora haszonnal járt mindez az ő lelkére nézve | 427 |
Folytatólag beszél azon nagy kegyelmekről, amelyekben az Úr részesítette. Az Úr megígéri neki, hogy különös védelmébe fogadja azokat, akikért imádkozni fog. Néhány esetet említ, amelyben Ő Szent Felsége ezt meg is tette | 445 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat, tudniillik beszél azokról a kegyelmekről, amelyeket az Úrtól kapott. Egyikről-másikról nagyon üdvös tanulságokat lehet vonni; mert hiszen tényleg az is volt célja - eltekintve attól, hogy engedelmességből írt - hogy olyanokat említsen föl, amelyekből a lelkek okulhatnak. Ezen fejezettel véget ér az önéletrajza. Szolgáljon az Úr dicsőségére. Amen | 462 |