Előszó
Részlet a kötetből:
Jézuskám, segíts!
ANYIKA jó fiú volt. De egy nagy hibáját mégis ismertem: hamar elment a kedve mindentől. Ha homokvárat építettek és az övé nem akart olyan szépen sikerülni, mint az ügyes Katókáé, bosszúsan rúgta oldalba a görbe falakat:
- Eh, úgysem tudom szebben!
Ha a húzós lovacska összegubancolódott spárgáját nem tudta mindjárt kibogozni, ha a Sajó kutya az első szóra nem ugrotta át az elébe tartott karikát, úgy mint a cirkuszosok pudlija, ha az r betűnek a farkincája nem kanyarodott neki egyszerre olyan szépen, mint a Kuruc Jóskának, mindjárt kedvetlenül, únottan abbahagyott mindent:
- Én úgysem tudom... Nekem semmi sem sikerül... Csináld meg, Katói Segítsen, édesanyám!
Igen ám, de Katónak a Kató dolgát kellett tennie, édesanyának meg az édesanyáét, a pajtások is, ki-ki a maga játékával mesterkedett, a maga leckéjével vesződött.
- Ha én csinálok meg helyetted mindent, akkor te sohasem tanulod meg - mondta az okos Katóka.
- Próbálgasd, fiacskám, szép türelmesen, majd csak sikerül - biztatgatta édesanyja.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal