Előszó
A világtörténelem sok hódítónak, hadvezérnek a nevét örökítette meg. Ezek a hatalmas hódítók, hadvezérek hírnevükkel betöltötték az egész világot. Kortársaik megcsodálták, hódolatukkal körülvették,...
Tovább
Előszó
A világtörténelem sok hódítónak, hadvezérnek a nevét örökítette meg. Ezek a hatalmas hódítók, hadvezérek hírnevükkel betöltötték az egész világot. Kortársaik megcsodálták, hódolatukkal körülvették, dicsőítették őket.
De hol vannak már ezek a nagy emberek? Neveik csak a történelemkönyvekben és az iskolai dolgozatokban szerepelnek. Hatalmas néptömegek már nem is tudnak róluk semmit.
Ezekkel a hatalmas hadvezérekkel szemben mennyivel más Jézus Krisztusnak a személye, tanítása! Jézus Krisztus tanításának olyan hatása van, hogy az idők végéig nemzedékről nemzedékre milliók hisznek benne, követik, imádják, és készek érte gúnyt, megvetést, gyalázatot, száműzetést, sőt még a halált is elszenvedni.
Bizonyára felmerül bennünk a kérdés: mi adott erőt évszázadokon keresztül azoknak az embereknek, akik készek voltak Jézus Krisztusért mindent vállalni?
Ennek a csodálatos kitartásnak az okát abban kell látnunk, hogy az első keresztények nagy figyelemmel kísérték Jézus Krisztus jövendölésének a beteljesedéseit. Az apostolok tanításaiban mindenütt ott látjuk, hogy éberen figyeltek azokra a jövendölésekre, amelyekről Jézus beszélt. Ott csengett a fülükben mindaz, amit Jézus megjövendölt az utolsó napok eseményeivel kapcsolatban. „Most mondom meg néktek, mielőtt meglenne: hogy mikor majd meglesz, higyjetek!" (Ján. ev. 14,29.)
Jézus Krisztus jövendöléseinek a beteljesedése hitet, reménységet, erőt adott korszakról korszakra a keresztények számára.
Azok, akik figyeltek a jövendölések beteljesedésére, megalkották a hívők közösségét. Így alakult ki a keresztények két nagy tábora. Az egyik tábor az úgynevezett egyháziasság, népies hit alapján éli keresztény életét. A másik tábor szilárdan ragaszkodik a bibliai elvek megvalósításához.
Vissza