Előszó
A művészet sohasem bánik fukaron a meglepetésekkel. A képzelet és a fogékonyság szövetkeznek, hogy remekműveket alkossanak, amelyek túlélik az idő zsarnokságát. Az emberiség története újra és újra próbára teszi annak a szemét, aki a műalkotásokat tanulmányozza. A szemlélés és a szem folyamatos cinkossága ez, amely szenvedélyeket, nyugtalanságot, boldogságot, félelmeket és bánatot árul el. A lélek tükre a szem. A nagy művész pedig tudja ezt. Aggódó félelemmel lesi, hogy mennyire beszédesek a szereplői, mivel egy cselekvés értelmét, egy világ kultúráját, egy korszak szellemiségét bízza rájuk. A sok kis részlet, amely a műben el van hintve, információkat ad a tudósoknak, de az arcok az ember szíve felé fordulnak, hogy meghódítsák, mivel csak így tudnak kilépni a névtelenségből és a csendből. A művészet, ahogy Pavel Florenszkij mondta, a titok ajtóit nyitja ki. A titok követi a valóságos eseményeket, kikérdez mindenkit. A rácsodálkozás élményével ajándékozza meg az embert.
Ez történik akkor, amikor az ebben a kötetben összegyűjtött szép képeket nézegetjük. Egy gyermek, aki éppen megszületett; az édesanyának, Máriának és idős férjének, Józsefnek csodálata; a pásztorok egyszerűsége, akik odasietnek, hogy lássák, mi történt; a Keletről érkező bölcsek, akiket akkoriban a Föld hatalmas urainak tartottak. Az a kisgyermek Isten fia, maga Isten. A titoknak arca van, egy helyen jelenik meg, az emberiség történetének egy pillanatát választja ki: Augustus császár uralkodik, és Quirinus Szíria helytartója.
Ez a kötet több mint 200 képen tárja elénk és értelmezi Jézus születését. Utazás ez a művészi érzékenységben az első ábrázolásoktól mind a mai napig; elmélkedés, amely meglepetéseket tartogat, a főszereplők lelkiállapotában kutatva, amelyet arckifejezésük részletei tesznek félreérthetetlenné.
A megértés megkönnyítésére részleteket adunk közre Lukács és Máté evangéliumából, leírásokat az apokrif evangéliumokból, az egyházatyák és mások elmélkedéseit, amelyek lehetővé teszik, hogy megértsük, hogyan rendítette meg Jézus, Isten fia a történelmet, még a naptárt is megváltoztatva. Íme a karácsony mint titok, de úgy is, mint a Nyugat kalandjának nagy eseménye.
Vissza