Jézus Szive Naptár az 1935. évre

Előszó

A SZENTMISE-ÁLDOZAT
Nagyon hasznos lesz, ha a szentmise-áldozat mibenlétét alaposan megismerjük. Hiszen ez szent vallásunk legfőbb istentisztelete. Naponkint bemutatják papjaink az oltáron és a hívek milliói vesznek részt rajta. Vasár- és ünnepnapokon pedig az egész keresztény katholikus világ köteles jelen lenni a szentmise-áldozaton.
A szentmise-áldozatot csak azok nem becsülik, akik nem ismerik. Ezért támadják az Egyház ellenségei és hanyagolják el a rossz katholikusok. Nekünk tehát ismernünk kell, mily nagy kincsünk a szentmise.
Sok katholikus jár szentmisére, de nem jól hallgatják a szentmisét, azért kevés, vagy semmi hasznuk sincs belőle.
Sehol sem kísérti a gonosz lélek oly nagy mértékben a híveket, mint ebben a titokban, hogy maradjanak távol a mise-áldozattól és az Oltáriszentségtől és ne emlékezzenek meg Krisztus keresztáldozatáról. Ha tagadják a szentmisét, azt is letagadják, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben és hogy külön papságot rendelt.
Mi a szentmise?
A mise semmi más, mint az a cselekmény, amelyet Krisztus az utolsó vacsorán véghezvitt és megparancsolta, hogy apostolai ugyanazt cselekedjék.
A szentmise isteni parancs, amelyet az apostolok és a szentatyák példája szerint az oltárnál hajtunk végre, hogy a legméltóságósabb Oltáriszentség létrejöjjön és fölajánltassék.
A szentmise Krisztus szenvedésének emléke, aki önmagát a kereszt oltárán vétkeinkért a mennyei Atyának föláldozta.
Szentmisének mondjuk a pap egész cselekményét, amikor az oltárnál Krisztusnak a keresztfán végrehajtott áldozatát elénk állítja, a kenyér és bor színe alatt bemutatja, úgymint Krisztus alapította és megparancsolta, hogy föláldozzuk az ő emlékezetére.
A szentmise az újszövetség áldozata, amelyben a pap az egyházzal föláldozza Krisztus testét és vérét, az élőkért és holtakért és minden szükségünkért.
A szentmise dicsérő, hálaadó, engesztelő áldozat. Istent, mint legfőbb Urunkat kötelességünk dicsérni, mint jótevőnknek neki hálát adni és őt vétkeinkért engesztelni. Mindezekben a legfőbb segítségünk a szentmise. Vissza