Jézus-rejtélyek

Fülszöveg

A történelem legnagyobb titkának leleplezése
Bartlett tiszteletes az oxfordshire-i Leafield-ben fogadta e könyv szerzőjét, és döbbenetes történetről számolt be. Ezek szerint az 1930-as években azonos utcában lakott az anglikán egyház akkori nagyságával, Canon Alfred Lilley-vel, a herefordi székesegyház kancellárjával, aki a középkori Franciaországra specializálta magát, s akivel gyakorta konzultált, ha nehéz francia fordítással kellett megbirkóznia.
Az 1890-es években, egy szép napon Lilley-t Párizsba a Saint Sulpice-ban tartózkodó tudósok a kutatómunkát egy vatikáni bíboros felkérésére végezték, és fogalmuk sem volt róla, milyen ingoványos talajon járnak. Lilley szerint aligha érték volna meg a békés öregkort, ha komolyan veszik az illető dokumentumokat, esetleg azok tartalmáról szólni mernek bárki emberfiának. Nem tudta, mi lett a dokumentumokkal, de az volt a véleménye, a végén Rómában kötöttek ki, s az Egyház alighanem megsemmisítette őket.
Amire pedig minden oka megvolt. Lilley úgy vélte, az iratok számos, az Egyházról alkotott fogalmunkat megkérdőjelezték, s nyilvánosságra kerülésük egyet jelentett volna az oprtodoxia halálával. Élete vége felé arra a következtetésre jutott, hogy az evangéliumokban semmi olyan nincs, amit biztosra vehetnénk. Minden hitbéli meggyőződését elveszítette.
Michael Baigent három kontinensen átívelő utazás során eredt a rejtély nyomába...
"A város egy másik negyedébe hajtottunk, ahol bevitt egy széfterembe. Akkora alkotmány volt, hogy bele lehetett sétálni, és a tárlókhoz hasonlóan itt is állandó hőmérséklet és páratartalom uralkodott. Követtem. S ott megmutatta nekem a két üveglappal borított, bekeretezett papiruszdokumentumot. Mindegyik tizennyolc hüvelyk hosszú és kilenc hüvelyk széles volt. Megfogtam őket. Ezek voltak a Jézus-iratok, azok a levelek, amelyeket Jézus a Szanhedrinhez idézett. Léteztek. A kezemben tartottam őket. Hallgattam, és teljes mértékben kiélveztem a pillanatot." Vissza