Jézus, Mária, József I-III. (rossz állapotú)

Előszó

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.

Kedves olvasóm!
Mintha hallanám, amint e mű megpillantásakor igy szólasz: ismét egy uj vallásos munka! - Vallásos munka, igen! de tévedsz, nagyon tévedsz, ha azt hiszed, uj - tekintve a könyv tartalmát, annak szellemét, mely az egészet, mint enyhe szellő lengi által. Nem uj az, a tartalom régi, régi mint maga a kereszténység, - csak a forma aj, csak az alak változik!
Közel kétezer esztendeje, hogy élt a Szentföldön, Názárethben egy szent Szűz, kit az Ur angyala áldottnak, malaszttal teljesnek mondott, s a ki, mint a Szentlélek mátkája egy kedves kis gyermeket szült, ki előtt, mint a Szentírás mondja, „meghajlik minden térd, az égen, a földön s a föld alatt," - E gyermek neve Jézus, a szent Szűz, boldogságos Szűz anyánk, Mária, s mindkettejök látható védője, a kisded gyermek nevelő apja, szent József.
E három égi lény, kik egykor testben és lélekben maguk is az emberek közt éltek a földön, s szeretetük - tanításuk - szellemükben még most is köztünk élnek, e három lény e munkában újra elejbénk lép, elejbénk, mint segítségünk, gyámolunk az élet terhes útjain, - s mint vigaszunk szenvedéseinkben, végső küzdelmünkben, a halál óráján.
„Jézus, Mária, József?" Óh ismerem őket, fogod mondani - ismerem - hisz kedves jó anyám is ölébe véve már rólok beszélt - oly szépen, oly édesen, s annyi szeretettel, hogy nem egyszer sirásra fakadtam, ha ott láttam az ő szemeiben csillogni a nehéz két könyvet. - Ugyan ő rólok beszéltek nekem később az iskolában, a templomban, midőn a hit igazságaira tanítottak." - Igaz! - úgy van kedves olvasóm s lásd e vallomásodnak senkisem örül jobban, mint épen maga az édes Üdvözítő.
De hát ha elegendőképen jártas volnál a hit igazságaiban, dolgaiban, valljon, kérdi ok, ez elég ok volna-e arra, hogy pártfogásodat, meleg érdeklődésedet megvonjad egy oly műtől, mely fenséges vallásunk isteni megalapítójáról, annak életéről, szenvedéseiről, tanitásáról, irántunk tanúsított végtelen szeretetéről szól? Nem! Vissza