Jézus I-II.

Előszó

Előszó az I. kötethez.
„Ember, küzdj és bízva bízzál!"
Most, midőn lángtengerben áll az egész világ, midőn kioltódnak az életek ezrei, midőn alig van szív, mely ne reszketne egy vagy több féltve őrzött, drága kincsért, szeretett rokonért vagy jóbarátért, és midőn sok, igen sok kesergő szív borult már gyászba, mi magyarok pedig látjuk, mint tornyosulnak a vész felhői szép hazánk felett, csak az isteni Gondviselésbe vetett rendületlen bizalom az, amely a lelkekben fenntarthatja az erőt, a kitartást, buzdíthatja lankadatlan munkára és tüzelheti a hon iránti szeretetet e drága haza minden fiában, minden leányában.
Ilyen tántoríthatatlan bizalom és égő hazaszeretet adta a tollat egy „Honleány" kezébe és költői ihlettel elmondatta vele azt, amit érez; elmondatta vele azért, hogy buzdítson, biztasson és vigasztaljon, elmondatta vele azért, hogy szeresse mindenki Istenét, Hazáját, Királyát úgy mint ő, és úgy bízzék hazánk fennmaradásában és egy szebb jövőben, mint ő. így: „Magyarország nem volt, hanem lesz!"
A költészet mindenkor arra szolgált, hogy buzdítson és lelkesítsen; legyen ezen műnek is az a hivatása; táplálja az e könyvet olvasó magyar szívekben az Istenbe vetett bizalmat, a haza iránt való önfeláldozó szeretetet, szüljön a lelkekben szilárd állhatatosságot a világ még oly borzalmas eseményei közepette is, melyek csak előjátékai annak a nagy pusztulásnak, mely be fog következni, ha a világ rendeltetése véget ér. Akkor is csak a remény fogja a csüggedő szívet fenntartani, mert a rémület napjai után eljő az Isten Országa.
Perbenyik, 1914 november 25-én.
Gróf Mailáth Józsefné szül. Széchényi Marie grófnő. Vissza