Jézus és Mária ereklyéi I-II.

Előszó

Két-háromszáz esztendővel ezelőtt minden valamire való Jézus életéről szóló katolikus műben külön fejezet szólt Jézus ereklyéiről.
Ez a fejezet idők múltán kiszorult a Jézus-életekből. Ma már keresve se lehet olyat találni, amelyben Jézus ereklyéiről egy szóval is említés történnék.
A változás nem pusztán irodalmi divat következménye. Vannak mélyebben fekvő okai is.
Mindenek előtt az, hogy az ereklyék tisztelete a katolikus egyházban is sokat vesztett erejéből. Azután és főként pedig az, hogy a protestáns kritika hatása alatt a katolikus irodalom is sokkal óvatosabbá vált történeti kérdésekben. A katolikus egyház hivatalos hite sem tekinti sem az ereklyéket, sem a hozzájuk fűződő legendákat oly megingathatatlanul szilárd bizonyosságúaknak, hogy miattuk bárkit elidegenítsen magától, aki az ereklyék hitelessége tekintetében a kétkedés álláspontjára helyezkedik.
Nevezetes, hogy a katolikus egyház engedékenysége nem pusztán a szentek ereklyéire vonatkozik, hanem kiterjed Jézus és Mária ereklyéire is.
Németország Jézus- és Mária-ereklyéiről leghíresebb egyházmegyéjének a püspöke a 20. század elején kinyomtatási engedélyt adott egy olyan Máriakönyvre, amelyben a szerző valamennyi Mária-ereklyéről sorra kimutatta, hogy egyik sem hiteles s tiszteletüket csak azon az alapon védelmezte, hogy miután egyikük-másikuk közel ezer esztendeje megvan s azóta állandóan tiszteletben részesül, mint kultúrtörténeti emlék is megérdemli a legnagyobb megbecsülést. És ha ez a püspöki engedély csak azt jelenti, hogy az ereklyék hitelességének a kérdése a katolikus egyházban sem lezárt ügy, hanem vitatható kérdés, az a másik tény, hogy az 1900-as években a praeputium, Jézus körülmetélése alkalmával levágott s évszázadokon át a római Sancta Sanctorum-kápolnában őrzött és tisztelt bőrkéje elveszett, már többet jelent és bárkit jobban gondolkodóba ejthet, mintha akármely püspök engedélyezi olyan könyv kinyomását, amely kétségbe vonja némely ereklye hitelességét.
Akinek még ez sem elég annak a meglátására és elhivésére, hogy a katolikus egyház hitében ezen a ponton mekkora változás állott be, vegye elő a katolikus egyház új törvénykönyvét, az 1917-ben életbeléptetett s azóta változatlanul érvényben levő Codex iuris canonicit. Keresse fel benne az ereklyékről szóló kánonokat. Egész sort talál belőlük az 1276-tól az 1289-ig.
Feltűnő, hogy a kánonok általában csak a szentek ereklyéiről szólnak. Jézus és Mária ereklyéit nem említik. Hallgatásukból semmiféle következtetést nem volna szabad levonnunk, ha az 1276. kánon külön ki nem emelné Mária különös tiszteletét s ha az 1287. kánon 2. §-a külön elő nem írná, hogy a „legszentebb kereszt ereklyéit" soha más ereklyével együtt nem szabad nyilvános tiszteletre kitenni, az 1288. kánon pedig nem rendelkeznék birtokosaik halála esetére külön azokról a „legszentebb kereszt-ereklyékről", amelyek a püspökök által hordott mellkeresztekben vannak.
Vissza