Előszó
E mű első tizenkét kiadása csak igen kis változtatásokkal különbözik egymástól. A jelen kiadást, ellenkezőleg, a legnagyobb gonddal néztem át és javítottam ki. Négy év óta, hogy a könyv megjelent,...
Tovább
Előszó
E mű első tizenkét kiadása csak igen kis változtatásokkal különbözik egymástól. A jelen kiadást, ellenkezőleg, a legnagyobb gonddal néztem át és javítottam ki. Négy év óta, hogy a könyv megjelent, szüntelen dolgoztam a javításán. A számos kritika, melyre alkalmat adott, bizonyos tekintetekben könnyűvé tette a dolgot. Valamennyit olvastam, amelyekben volt valami komolyság. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a hozzákevert szidalom és rágalmazás egyetlen egyszer se akadályozta meg, hogy hasznomra fordítsam a helyes észrevételeket, melyeket e kritikák esetleg tartalmaztak. Mindent megmérlegeltem, mindennek utána néztem. Ha, bizonyos esetekben, csodálkoznának, hogy nem méltányoltam kifogásokat, melyeket a legszilárdabb biztonsággal és úgy hangoztattak, mintha bebizonyított botlásokról volna szó, az ok nem az, hogy nem tudtam a kifogásokról, hanem, hogy lehetetlen volt elfogadnom azokat. Ilyen esetekben leggyakrabban jegyzet formájában idéztem a szövegeket, vagy jeleztem az okokat, melyek nem engedték, hogy megváltoztassam véleményemet, vagy pedig igyekeztem a kifejezés valamely csekély változtatásával világossá tenni, hogy cáfolóim mennyire értettek félre. Jegyzeteim, noha igen rövidre fogottak és csak az elsődleges forrásokat jelzik, mindig elegendők, hogy a hozzáértő olvasó tisztában legyen az okokkal, melyek a szövegezésben irányítottak.
Hogy részletesen tisztázzam magamat mindama vádak alól, melyeket ellenem támasztottak, háromszorosan vagy négyszeresen vastagabbá kellett volna tennem könyvemet; ismételnem kellett volna dolgokat, melyeket már kellően elmondtak, még franciául is; vallási polemiába kellett volna bocsátkoznom, amit semmikép se engedek meg magamnak; magamról kellett volna beszélnem, amit sohasem teszek. Azért írok, hogy előadjam eszméimet azoknak, kik az igazságot keresik. Ami azokat az embereket illeti, kiknek hitük érdeke megkívánja, hogy tudatlan, hibás észjárású, vagy rosszhiszemű ember számába menjek, nem igénylem, hogy megváltoztassam véleményüket. Ha némely jámbor lelkek nyugalma megköveteli e véleményt, igazi lelkiismeretfurdalást éreznék kiábrándításuk miatt.
Vissza