Jettatura

Előszó

Részlet a regényből:
A szép toscanai gőzhajó, a "Léopold", mely Nápoly és Marseille között teszi meg az utat, éppen kikerült Procida földnyelve mögül. Az utasok valamennyien a fedélzeten voltak, nem bántotta őket tengeribetegség; mert a szárazföld látása nagyobb hatással van, mint a máltai karamella és egyéb agyondícsért ellenszer.
Az első osztály felső fedélzetén angolok álltak, kik a legkínosabban elkerültek minden közösséget és lehetőség szerint különváltak áttörhetetlen szűk körben; kifogástalanul voltak megborotválva, nyakkendőjük előírásos redőkbe kötve, keményített fehér inggallérjuk hibátlanul síma, mint a bristolpapír, kezükön vadonatúj dán bőrkesztyű, cipőjük ragyog, mint a tükör. Úgy hatott ez, mintha éppen most kerültek volna ki útibőröndjük egy rekeszéből. Külsejük kifogástalansága tökéletes volt és nem mutatta egyikük sem ama apró fogyatékosságokat, melyek az úton keletkeztek. Voltak ott lordok, az alsóház tagjai, nagykereskedők, regenstreeti szabók és késgyárosok Sheffieldből, és valamennyien egyformán jólneveltek, komolyak, mozdulatlanok és unottak. Asszonyokban sem volt hiány; mert az angol nő nem olyan, mint más országok asszonya, otthonülő, és elegendő a legkisebb ok, mely fölriasztja őket szigetükről. Idősebb ladyk mellett, őszi szépségek nagyon is élénk színezéssel, mutatkoztak kék fátyollal takart fiatalos kisasszonyok, olyan bőrrel, mint a tejszín és eper, szőkén csillogó hajfürtökkel és erős fehér fogakkal, kik emlékeztetnek az almanachok szépségideáljára. E bájos lények mindegyike nyájasan brit hangsúllyal adta le a klasszikus igét: "Vedi Napoli e poi mori", valamennyien lapoztak útikönyvükben vagy pedig beírták benyomásaikat útinaplójukba, anélkül, hogy legkevésbé is hederítenének az őket körülvevő párizsi ficsúrak csábító pillantásaira. A felbőszült anyák ellenben félig hangosan felháborodtak a francia neveletlenségen. Az előkelően elkülönítettek körének szélén három vagy négy fiatalember ténfergett, kiknek szalma-, vagy szürke nemezkalapja, nagy szarúgombbal ékes köpenye, bő vászonnadrágja könnyen elárulta, hogy művészek; ők is, ha egészen más szándékkal, mint a piperkőcök, nézegették a szép nők profilvonalát, kiket szerény pénztárcájuk mián nem nézhettek nagyobb közelségből. Vissza