Az elveszett presztízs

Fülszöveg

A magyar történelem részletkérdése, talán jelentősnek sem látszó fejezte az, hogy egy tőlünk távoli állam sajtójában miként váltja föl a velünk rokonszenvező, a magyar múltat, liberalizmust és alkotmányosságot, szabadságszeretetet méltató cikkeket egy minden értéket kétségbe vonó, országot, államvezetést, sőt az egész magyarországot elmarasztaló sajtóhadjárat? Kedzetben Steedet vagy Seton-Watsont lebecsülték, később, Trianon után mindenért őket hibáztatták.
Jeszenszky Géza félretéve minden elfogultságot, a tények és a történeti események fényében vizsgálja meg az angolok elfordulásának az okait. Jól látja és látattja, hogy néhány újságíró akciósorozata önmagában nem elegendő egy nép vagy egy ország denunciálásához, de a propaganda, a sajtó hatásának a jelentőségét sem becsülve le rajzolta meg azokat a körülményeket, amelyek kedveztek a magyar belpolitikát és a magyar államvezetést lejárató írásoknak. Az első világháború előtti időszak hatalmi átrendeződése, szövetségeskeresés és készülődés egy nagy leszámolásra, az Osztrák-Magyar Monarchia Európában betöltött szerepének újraértékelése az angol diplomáciában, s ezen belül a magyar állam magatartásának és nemzetközi értékének megváltoztatása azok a döntő tényezők, amelyek a magyarellenes sajtókampánynak kellő erőt adtak. Jeszenszky figyelmét nem kerülik el a belpolitikai változások sem, amelyek kedvezőtlenül erősítették föl a sajtó hatását. Vitába száll azokkal az elfogult nézetekkel, amelyek brit újságírók, tudósítók, tevékenységében csak elfogultságot, rosszhiszeműséget láttak, de nem tagadja, hogy közléseikben sok volt a téves tájékoztatás, az egyoldalúság. Nem túlozza el szerepüket Trianon létrejöttében, de nem is tagadja azt, hogy szerepük lehetett a Lenin által imperialista rablóbékének nevezett kényszerpaktum létrejöttében.
Jeszenszky Géza munkájának fő értéke tehát a legendaoszlatás és a tárgyilagosság, a kutatómunkára és nem hiedelmekre támaszkodó ítéletmondás. Vissza