Krakkó múzeumai

Fülszöveg

Krakkó - totius Poloniae urbs celeberrima. A város a XIII. században indult viharos fejlődésnek, amikor Lokietek Ulászló egyesítette a lengyel királyságot, és a waweli székesegyházban megkoronáztatta magát. A XIV. században gyönyörű gótikus házak épültek itt, többek között a királyi lak, a waweli székesegyház, a híres Mária-templom, a Városháza, a Posztócsarnok. A város védőfalait is ekkor építették, a Barbakán és a háromtornyú Flórián-kapu ma is áll. A XIV. században Krakkóban, az akkori fővárosban gyorsan fejlődött a kultúra és a tudomány. Itt alapították meg 1364-ben az első lengyel egyetemet, mely a következő századokban az ország határain túl is híressé vált, és a magyar művelődéstörténetben is fontos szerepet töltött be.
A XVI. századi "aranykorban" tovább nőtt a város tekintélye. I. Zsigmond királlyal és feleségével híres itáliai művészek alakították át a várost reneszánsz szellemben. Zsigmond Ágost, az utolsó Jagelló-király brüsszeli faliszőnyegekkel díszítette palotáját. Minden feltétel megvolt tehát ahhoz, hogy Krakkó a múzeumok városává váljék.
Ez a lehetőség azonban csak az elmúlt száz évben vált valósággá. Az újkori történelem nem volt kegyes a városhoz. Csak 1868-ban, amikor az egykori Lengyelország osztrák megszállás alatti területei autonómiához jutottak, lehetett újra Krakkó a lengyel tudomány és kultúra központjává. Ekkor jött létre a Nemzeti Múzeum (1879); a XX. század harmincas éveiben nyitották meg a nagyközönség előtt a waweli királyi palota helyreállított termeit.
A második világháború után sokat ígérő fejlődésnek indultak a krakkói múzeumok, számuk ma tizenhat, és valamennyi több részlegből áll.
Krakkó múzeumai kiemelkedő helyet foglalnak el a lengyel múzeumok sorában. Gazdag és értékes állományukból ad ízelítőt ez a kötet. Vissza