Előszó
Hogy szánjuk el magunkat gyorsan?
- No mit tanácsai hát. Melyiket válasszam? Vegyem a vöröset? Csakhogy a vörössel nem hordhatom majd a „fantaisie" kalapom.
- Hát tessék a szürkét venni.
- Persze, hogy a szürkét veszem. Meg hozzá sokkal célszerűbb is.
- Az anyaga nagyszerű.
- Én is azt hiszem. Meg, tudja, ez olyan hegyes szürke. Nem olyan közönséges. Habár hát, ami azt illeti, biztos, hogy a szürke nem valami érdekes.
- Na igen: nyugodt, egyszerű dolog.
- Tudja, hogy én valami egész különöset érzek, ha pirosat látok? Kedves, meleg egy dolog a piros. Vörösben mintha mindig jó melege lenne az embernek, még ha különben fázik is. Ugy-e tudja, hogy értem?
- Van benne valami; akkor tessék a pirosat venni, asszonyom. Az még hozzá jól is áll mindenkinek; mert mégis... piros!
- Á; csak nem gondolja komolyan?
- Már tudniillik, ha, jó szinben van az ember.
- Igaz, persze; a piros szinnek megvan az árnyoldala; jó színben kell, hogy legyen hozzá az ember. Épp azért aztán ugy alapjábanvéve biztosabb a szürke.
- Hát akkor a szürkét, asszonyom.
- Igen. Azt hiszem, jobb. Nem igaz?
- Én is nagyon szívesen viselem.
- Meg tartós is. Majd diszitem izével... jaj! Csak nem vágta még le?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal