Barokk mennyország

Fülszöveg

A mennyezetfestmények, az építészeti térbe ágyazott freskóképek a barokk művészet sajátos médiumai: Másként gondolták el és másként is szemlélték őket, mint a falra akasztható táblaképeket. Befogadásuk a térhez kötődik, összefüggésük a néző mozgásával változik, s a valós architektúrával való kapcsolatukra építő illuzionizmus kivételes megjelenítőerőt kölcsönöz nekik. A templomok boltozataira festett mennyországvíziók a „művészet korának" alkotásai, amikor a szakrális képek meggyőzőereje is a művészi közvetítésen múlott. A barokk a körmönfont festői tudás korszaka: a képek szinte kézzelfogható valósághűsége, a szemlélő és a kép valóságát „egybeolvasztó" mesterfogások a befogadónak a képi eseményben való „jelenlétét" teremtették meg és intenzív, eseményszerű kommunikációt hívtak életre a művel. A vallásos képek festői ugyanakkor azzal is számolhattak, hogy a tridentinus vallásosság ájtatossági formái, jámbor olvasmányai és lelkigyakorlatai a hívekben nagy érzékenységet fejlesztettek... Tovább

Fülszöveg

A mennyezetfestmények, az építészeti térbe ágyazott freskóképek a barokk művészet sajátos médiumai: Másként gondolták el és másként is szemlélték őket, mint a falra akasztható táblaképeket. Befogadásuk a térhez kötődik, összefüggésük a néző mozgásával változik, s a valós architektúrával való kapcsolatukra építő illuzionizmus kivételes megjelenítőerőt kölcsönöz nekik. A templomok boltozataira festett mennyországvíziók a „művészet korának" alkotásai, amikor a szakrális képek meggyőzőereje is a művészi közvetítésen múlott. A barokk a körmönfont festői tudás korszaka: a képek szinte kézzelfogható valósághűsége, a szemlélő és a kép valóságát „egybeolvasztó" mesterfogások a befogadónak a képi eseményben való „jelenlétét" teremtették meg és intenzív, eseményszerű kommunikációt hívtak életre a művel. A vallásos képek festői ugyanakkor azzal is számolhattak, hogy a tridentinus vallásosság ájtatossági formái, jámbor olvasmányai és lelkigyakorlatai a hívekben nagy érzékenységet fejlesztettek a szent események látható-érzékelhető megjelenítése iránt. A szakrális terek művészetében tehát a korszak esztétikai és vallásos fogalmai kölcsönösen ösztönzőleg hatottak egymásra. A tanulmány ennek fényében a mennyezetfestészet műfaji tradícióiból és szabályrendszereiből, a Uturgikus tér és közeg adottságaiból kibontva elemzi a váci székesegyház képegyüttesét. Célja, hogy bemutassa Maulbertsch, a 18. század egyik legjelentősebb freskófestője művészi teljesítményét, azt a kimagasló festői kultúrát, ahogyan a képi formulák és az ábrázolóeszközök leleményes összekapcsolásával a témát eleven tapasztalatként viszi színre.

A szerző művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténeti Tanszékének adjunktusa. Oktatóként Európa reneszánsz és barokk művészete, a művészettörténet tudománytörténete és metodikája a területe. A 18. századi magyarországi művészetről, elsősorban a barokk szakrális terekről jelentek meg publikációi. A magyarországi barokk freskófestészeti kutatócsoport vezetője. Vissza