Első fejezet, amelyben Jelky András elbúcsúzik szülővárosától és elindul a nagyvilágba | 7 |
Második fejezet, amelyben Jelky András megérkezik Bécs városába, tanul, dolgozik, álmodozik és végül ismét nagy útra készül | 14 |
Harmadik fejezet, amelyben hősünket nagy veszedelem fenyegeti és végül is meg kell neki tanulnia, milyen utazás esik egy hátiputtonyban | 22 |
Negyedik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak alkalma van megtudni, hogy ő bizony egy fabatkával sem ér többet negyven tallérnál | 33 |
Ötödik fejezet, amelyben Jelky András és Portius Péter hideg fürdőt vesz, ami a hesseni grófnő őmagasságának kereken nyolcvan tallérjába kerül | 42 |
Hatodik fejezet, amelyben Jelky András igen szomorú módon ismerkedik meg a tengerjáró hajók feneketlen gyomrával | 47 |
Hetedik fejezet, amelyben Jelky András egész beható ismeretségek köt a tengerrel | 57 |
Nyolcadik fejezet, amelyben Jelky András vízbe merül, nehogy megégjen, és gerendán lovagol, nehogy a vízbe végképp elmerüljön | 63 |
Kilencedik fejezet, amelyben Jelky András szeretne visszatérni a mesterségéhez, de inkább a mestersége tér vissza hozzá | 69 |
Tizedik fejezet, amelyben Jelky András úgy megéhezik, hogy jázminillatot, fokhagymaszagot és tekintélyes titulusokat kénytelen vacsorázni | 77 |
Tizenegyedik fejezet, amelyben Jelky András ismeretséget köt egy muzulmán hitű ágyúgolyóbissal | 89 |
Tizenkettedik fejezet, amelyet Jelky András mint harcos tengerész kezd meg és mint eladott rabszolga végez be | 95 |
Tizenharmadik fejezet, amelyben Jelky András megfeketedik, és egy ideig urasan jár, hogy később pórul járjon | 104 |
Tizennegyedik fejezet, amelyben András se éhen se szomjan nem hal, hanem feketéből fehérré változik | 115 |
Tizenötödik fejezet, amelyben egy pávatollas mandarin különleges figyelmet tanusít Jelky András hasa iránt | 123 |
Tizenhatodik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak megmenekül a hasa, viszont hosszú időre elmegy az étvágya | 128 |
Tizenhetedik fejezet, amelyben Jelky András egyszerre tesz szert egy hatalmas barátra és egy még hatalmasabb ellenségre | 139 |
Tizennyolcadik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik Jelky Andrásnéval, a helytartóné úrasszony pedig megismerkedik Jelky Andrásné meggyszín ruhájával | 148 |
Tizenkilencedik fejezet, amelyben egy kiskakas és egy nagy kakas párbajt vívnak egymással - és András lesz a vesztes | 158 |
Huszadik fejezet, amelyben Jelky András hallomásból megismerkedik Buddha isten szent fogával | 167 |
Huszonegyedik fejezet, amelyben Jelky András elevenné varázsol egy kétszáz éves, de legalább húsz esztendős szobrot | 177 |
Huszonkettedik fejezet, amelyben az oszlopszent nagy hirtelen eltűnik és a szent fog fekete füstté változik | 186 |
Huszonharmadik fejezet, amelyben két hadsereg békésen hazavonul, csak egy király átkozódik magában a csatatéren | 198 |
Huszonnegyedik fejezet, amelyben Jelky András igen furcsákat álmodik és utóbb még furcsább valóságra ébred | 206 |
Huszonötödik fejezet, amelyben csúfosan, majdhogy az utolsó fejezete nem lett Andrásunk hányatott pályafutásának | 218 |
Huszonhatodik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik egy mindentudó, mindenható és csodálatos istenséggel, és illő tisztelettel viseltetik iránta | 227 |
Huszonhetedik fejezet, amelyben Jelky András kedvéért csodát tesz a mindenható nagy fétis | 238 |
Huszonnyolcadik fejezete, amelyben nyolc fekete pont tűnik fel a tengeren | 246 |
Huszonkilencedik fejezet, amelyben felépül a Reménység szigetének védőműve, és Gondoró felcsap festőművésznek | 256 |
Harmincadik fejezet, amelyben nyílzáporok zuhognak, emberevők ordítozása hallatszik, és Sokuma tengernagyi kinevezésben részesül | 262 |
Harmincegyedik fejezet, amelyben Jelky András kígyót fogad keblére, bár tudja, hogy a kígyó megmarhatja | 272 |
Harminckettedik fejezet, amelyben a kígyó Jelky Andrást csakugyan megmarja, és a Reménység szigete másodszor is a pusztulás szigetévé változik | 280 |
Harmincharmadik fejezet, amelyben Jelky András megöleli a boldog hitvesét és megismerkedik az Ifjabb Jelky Andrással - Sokum és Gondoró pedig Batávia főutcáján sétálnak, a város lakóinak nem csekély rémületére | 287 |
Utószó, amelyben elbúcsúzunk hősünktől, és lezárjuk életének kalandos történetét | 297 |