Első fejezet | 5 |
Amelyben Jelky andrás elbúcsúzik szülővárosától, és elindul a nagyvilágba | |
Második fejezet | 14 |
Amelyben Jelky andrás megérkezik Bécs városába, tanul, dolgozik, álmodozik, és végül ismét nagy útra készül | |
Harmadik fejezet | 24 |
Amelyben hősünket nagy veszedelem fenyeti, és végül is meg kell neki tanulnia, milyen utazás esik egy hátiputtonyban | |
Negyedik fejezet | 38 |
Amelyben Jelky Andrásnak alkalma van megtudni, hogy ő bizony egy fabatkával sem ér többet negyven tallérnál | |
Ötödik fejezet | 48 |
Amelyben Jelky András és Portius Péter hideg fürdőt vesz, ami a hesseni gróf őmagasságának kereken nyolcvan tallérjába kerül | |
Hatodik fejezet | 54 |
Amelyben Jelky András igen szomorú módon ismerkedik meg a tengerjáró hajók feneketlen gyomrával | |
Hetedik fejezet | 66 |
Amelyben Jelky András egész beható ismeretséget köt a tengerrel | |
Nyolcadik fejezet | 73 |
Amelyben Jelky András vízbe merül, nehogy megégjen, és gerendán lovagol, nehogy a vízben végképp elmerüljön | |
Kilencedik fejezet | 81 |
Amelyben Jelky András szeretne visszatérni a mesterségéhez, de inkább a mestersége tér vissza őhozzá | |
Tizedik fejezet | 92 |
Amelyben Jelky András úgy megéhezik, hogy jázminillatot, fokhagymaszagot és tekintélyes titulusokat kénytelen vacsorázni | |
Tizenegyedik fejezet | 106 |
Amelyben Jelky andrás ismeretséget köt egy muzulmán hitű ágyúgolyóbissal | |
Tizenkettedik fejezet | 114 |
Amelyet Jelky András mint harcos tengerész kezd meg, és mint eladott rabszolga végez be | |
Tizenharmadik fejezet | 125 |
Amelyben Jelky András megfeketedik, és egy ideig urasan jár, hog ykésőbb pórul járjon | |
Tizennegyedik fejezet | 138 |
Amelyben András se éhen, se szomjan nem hal, hanem feketőből fehérré változik | |
Tizenötödik fejezet | 147 |
Amelyben egy pávatollas mandarin különös figyelmet tanúsít Jelky András hasa iránt | |
Tizenhatodik fejezet | 154 |
Amelyben andrásnak megmenekül a hasa, viszont hosszú időre elmegy az étvágya | |
Tizenhetedik fejezet | 166 |
Amelyben Jelky András egyszerrre tesz szert egy hatalmas barátra és egy még hatalmasabb ellenségre | |
Tizennyolcadik fejezet | 178 |
Amelyben Jelky András megismerkedik Jelky Andrásnéval, a helytartóné úrasszony pedig megismerkedik Jelky Andrásné meggyszín ruhájával | |
Tizenkilencedik fejezet | 189 |
Amelyben egy kis kakas és egy nagy kakas párbajt vívnak egymással - és András lesz a vesztes | |
Huszadik fejezet | 200 |
Amelyben Jelky andrás hallomásból megismerkedik buddha isten szent fogával | |
Huszonkettedik fejezet | 211 |
Amelyben az oszlopszent nagy hirtelen eltűnik, és a szent fog fekete füstté változik | |
Huszonharmadik fejezet | 236 |
Amelyben két hadsereg békésen hazavonul, csak egy király átkozódik magában a csatatéren | |
Huszonnegyedik fejezet | 246 |
Amelyben Jelky András igen furcsáfkat álmodik és utóbb még furcsább valóságra ébred | |
Huszonötödik fejezet | 260 |
Amely csúfosan majdhogy az utolsó fejezete nem lett andrásunk hányatott pályafutásának | |
Huszonhatodik fejezet | 271 |
Amelyben Jelky andrás megismerkedik egy mindentudó, mindenható, csodálatos istenséggel, és illő tisztelettel viseltetik iránta | |
Huszonhetedik fejezet | 283 |
Amelyben Jelky András kedvéért csodát tesz a mindenható nagy fétis | |
Huszonnyolcadik fejezet | 294 |
Amelyben nyolc fekete pont tűnik fel a tengeren | |
Huszonkilencedik fejezet | 304 |
Amelyben felépül a Reménység szigetének védőműve, a Gondoró felcsap festőművésznek | |
Harmincadik fejezet | 312 |
Amelyben nyílzáporok zuhognak, emberevők ordítozása hallatszik, és Sokuma tengernagyi kinevezésben részesül | |
Harmincegyedik fejezet | 323 |
Amelyben András kígyót fogad a keblére, bár tudva tudja, hogy a kígyó megmarhatja | |
Harminckettedik fejezet | 333 |
Amelyben a kígyó Jelky Andrást csakugyan megmarja, és a Reménység szigete másodszor is a pusztulás szigetévé változik | |
Harmincharmadik fejezet | 343 |
Amelyben Jelky András megöleli boldog hitvesét, és megismerkedik ifjabb Jelky Andrással - Sokuma és Gondoró pedig Batávia főutcáján sétálnak, a város lakóinak nem csekély rémületére | |
Utószó | 355 |
Amelyben elbúcsúzunk hősünktől, és lezárjuk életének kalandos történetét | |