Első fejezet, amelyben Jelky András elbúcsúzik szülővárosától és elindul a nagyvilágba | 5 |
Második fejezet, amelyben Jelky András megérkezik Bécs városába, tanul, dolgozik, álmodozik és végül ismét nagy útra készül | 13 |
Harmadik fejezet, amelyben hősünket nagy veszedelem fenyegeti és végül is meg kell neki tanulnia, milyen utazás esik egy hátiputtonyban | 21 |
Negyedik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak alkalma van megtudni, hogy ő bizony egy fabatkával sem ér többet negyven tallérnál | 34 |
Ötödik fejezet, amelyben Jelky András és Portius Péter hideg fürdőt vesz, ami a hesseni grófnő őmagasságának kereken nyolcvan tallérjába kerül | 43 |
Hatodik fejezet, amelyben Jelky András igen szomorú módon ismerkedik meg a tengerjáró hajók feneketlen gyomrával | 48 |
Hetedik fejezet, amelyben Jelky András egész beható ismeretségek köt a tengerrel | 58 |
Nyolcadik fejezet, amelyben Jelky András vízbe merül, nehogy megégjen, és gerendán lovagol, nehogy a vízbe végképp elmerüljön | 65 |
Kilencedik fejezet, amelyben Jelky András szeretne visszatérni a mesterségéhez, de inkább a mestersége tér vissza hozzá | 73 |
Tizedik fejezet, amelyben Jelky András úgy megéhezik, hogy jázminillatot, fokhagymaszagot és tekintélyes titulusokat kénytelen vacsorázni | 83 |
Tizenegyedik fejezet, amelyben Jelky András ismeretséget köt egy muzulmán hitű ágyúgolyóbissal | 94 |
Tizenkettedik fejezet, amelyet Jelky András mint harcos tengerész kezd meg és mint eladott rabszolga végez be | 101 |
Tizenharmadik fejezet, amelyben Jelky András megfeketedik, és egy ideig urasan jár, hogy később pórul járjon | 110 |
Tizennegyedik fejezet, amelyben András se éhen se szomjan nem hal, hanem feketéből fehérré változik | 122 |
Tizenötödik fejezet, amelyben egy pávatollas mandarin különleges figyelmet tanusít Jelky András hasa iránt | 129 |
Tizenhatodik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak megmenekül a hasa, viszont hosszú időre elmegy az étvágy | 136 |
Tizenhetedik fejezet, amelyben Jelky András egyszerre tesz szert egy hatalmas barátra és egy még hatalmasabb ellenségre | 146 |
Tizennyolcadik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik Jelky Andrásnéval, a helytartóné úrasszony pedig megismerkedik Jelky Andrásné meggyszín ruhájával | 156 |
Tizenkilencedik fejezet, amelyben egy kiskakas és egy nagy kakas párbajt vívnak egymással - és András lesz a vesztes | 165 |
Huszadik fejezet, amelyben Jelky András hallomásból megismerkedik Buddha isten szent fogával | 175 |
Huszonegyedik fejezet, amelyben Jelky András elevenné varázsol egy kétszáz éves, de legalább húsz esztendős szobrot | 184 |
Huszonkettedik fejezet, amelyben az oszlopszent nagy hirtelen eltűnik és a szent fog fekete füstté változik | 194 |
Huszonharmadik fejezet, amelyben két hadsereg békésen hazavonul, csak egy király átkozódik magában a csatatéren | 206 |
Huszonnegyedik fejezet, amelyben Jelky András igen furcsákat álmodik és utóbb még furcsább valóságra ébred | 215 |
Huszonötödik fejezet, amelyben csúfosan, majdhogy az utolsó fejezete nem lett Andrásunk hányatott pályafutásának | 227 |
Huszonhatodik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik egy mindentudó, mindenható és csodálatos istenséggel, és illő tisztelettel viseltetik iránta | 237 |
Huszonhetedik fejezet, amelyben Jelky András kedvéért csodát tesz a mindenható nagy fétis | 247 |
Huszonnyolcadik fejezete, amelyben nyolc fekete pont tűnik fel a tengeren | 257 |
Huszonkilencedik fejezet, amelyben felépül a Reménység szigetének védőműve, és Gondoró felcsap festőművésznek | 265 |
Harmincadik fejezet, amelyben nyílzáporok zuhognak, emberevők ordítozása hallatszik, és Sokuma tengernagyi kinevezésben részesül | 273 |
Harmincegyedik fejezet, amelyben Jelky András kígyót fogad keblére, bár tudja, hogy a kígyó megmarhatja | 282 |
Harminckettedik fejezet, amelyben a kígyó Jelky Andrást csakugyan megmarja, és a Reménység szigete másodszor is a pusztulás szigetévé változik | 291 |
Harmincharmadik fejezet, amelyben Jelky András megöleli a boldog hitvesét és megismerkedik az Ifjabb Jelky Andrással - Sokum és Gondoró pedig Batávia főutcáján sétálnak, a város lakóinak nem csekély rémületére | 299 |
Utószó, amelyben elbúcsúzunk hősünktől, és lezárjuk életének kalandos történetét | 309-320 |