Jelkulcs a topografiai térképek számára

Előszó

BEVEZETÉS
1. A jelkulcs a topográfiái (helyszínrajzi) térképek írásmintáit, egyezményes jeleit, hegyábrázolási módszerét és ezek alkalmazási szabályait tartalmazza.
2. Az egyezményes jelek a síkrajzi részletek (építmények, utak, vizek, növényzet stb.) ábrázolására szolgáló, előírt alakú és nagyságú jelképek. A hegyábrázolás eszközei: a meghatározott azonos magasságokat folytatólagosan összekötő szintvonalak, a térszíni formákat plasztikusan szemléltető csíkozás és színárnyalás, továbbá számszerű magassági adatok s végül a természethű sziklarajz.
A térkép névrajza fontos részletek közelebbi megjelölésére szolgál. A betűk alakja és nagysága a megírt részlet minéműségéhez és jelentőségéhez igazodik.
A térkép színezése a gyors és könnyű áttekintést fokozza. Zöld szín az erdők, kék a vízrajz, barna a domborzat ábrázolására szolgál. A piros szint a 750.000-es térkép fő úthálózatának ábrázolására, másutt azonban csak kivételesen, egyes részletek különös kiemelésére, vagy a térkép eredeti rajzában nem szereplő, újabb keletű részletek ideiglenes jellegű ábrázolására használjuk.
3. A topográfiái térképeket méretarányuk megjelölésével huszonötezres, hetvenötezres, kétszázezres és hétszázötvenezres térképnek nevezzük. A méretarány számjegyekkel is kifejezhető mint 25.000-es, 75.000-es, 200.000-es, 750.000-es.
Az említett térképek méretarányuknak megfelelően tartalmukban valamint kifejezési módjukban is különbözők.
A 25.000-es térkép (és a hasonló kivitelű és rendeltetésű 10.000-es térkép) az eredeti helyszíni felvétel teljes tartalmú másolata s mint ilyen, valamennyi térkép forrásműve. A legnagyobb méretarányú s így tartalmilag leggazdagabb és az adatok pontosságát legjobban megközelítő térkép. A helyszíni viszonyok katonai-, műszaki-, tudományos- és gazdasági-célú részletes tanulmányainak és munkálatainak nélkülözhetetlen segédeszköze. Vissza