Előszó
Részlet a műből:
"- Hja, igaz! - mondta Mr. Hankin az elmenőfélben levő Miss Rossiternek, - új hirdetési szövegíró fog ma jelentkezni.
- Igen, Mr. Hankin!
- Bredon-nak hívják, többet alig is...
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
"- Hja, igaz! - mondta Mr. Hankin az elmenőfélben levő Miss Rossiternek, - új hirdetési szövegíró fog ma jelentkezni.
- Igen, Mr. Hankin!
- Bredon-nak hívják, többet alig is tudok róla, Mr. Pym maga szerződtette ... kedves Miss Rossiter, a maga gondjaira bízom.
- Köszönöm, Mr. Hankin! - fogadta a bejelentést Miss Rossiter némi gúnnyal. - Ennek szívből örülök!
- Szóljon Mr. Ingleby-nek, hogyha ráér, jőjjön fel hozzám néhány percre.
- Meglesz, Mr. Hankin.
- Köszönöm. És még valamit! szóljon Mr. Smayle-nak is, hogy juttassa hozzzám a Daisyfield Margarin törzskönyvet.
- Igen, Mr. Hankin, - és Miss Rositter a jegyzőblokkot hóna alá csapva csendesen behúzta maga mögött az üvegajtót és sietve végigment a folyosón.
Egy másik üvegajtón át látta Mr. Inglebyt, amint forgószékén ült, lábát a hideg fűtőtestre rakta és igen élénken beszélgetett egy zöldruhás fiatal hölggyel. A zöldruhás Ingleby íróasztalán ült.
- Bocsánat, - lépett be hivatalos udvariassággal Miss Rositter, - Mr. Hankin látni szeretné. Csak néhány percről van szó... Az új hirdetési szövegíróról, aki ma lép be, akar...
A zöldruhás arca elszomorodott s be sem várva a mondat végét, sóhajtotta:
- Istenem... Már is! ... Ilyen gyorsan?... Hiszen a kis Deant csak pénteken temettük el és ma már új ember..."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal