Előszó
Kötetünk összeállítás Schmidt Éva tudományos kutató és tanár, néprajztudós és finnugor nyelvész jelentéseiből és beszámolóiból, amelyek a belojarszkiji években születtek. A 20. század magyar...
Tovább
Előszó
Kötetünk összeállítás Schmidt Éva tudományos kutató és tanár, néprajztudós és finnugor nyelvész jelentéseiből és beszámolóiból, amelyek a belojarszkiji években születtek. A 20. század magyar tudományának egyik legegyedibb, ám alig ismert alakjának gondolatrendszerébe, világképébe, értékrendjébe - és mindennapjaiba engednek betekintést, miközben tipikus vagy sajátságos, sokszor bizarr eseteit mondják el a kultúrák találkozásának. Olyan világot tárnak fel, amelyről Európában csak keveseknek lehet fogalma. Nem színes néprajzi érdekességekről szólnak, hanem olyan fogalmakról, mint identitás, tradíció, kultúra, megmaradás, szakralitás, felelősség, rivalizálás - és főként ezek összefüggéséről. Nekünk, európaiaknak általában magától értetődő, hogy több évszázados hagyománya van az írásbeliségnek, a nemzeti tudománynak, irodalomnak és az anyanyelvi oktatásnak. Elképzelni sem tudjuk, mi mindennel kell szembenézni, ha mindezt rohammunkában, előzmények nélkül kell megteremteni egy kisebbségben és nyelvjárási széttagoltságban élő nép számára - és itt a magyar legközelebbi rokonairól: a vogulról és az osztjákról van szó. E hatalmas területen élő kicsiny népek esetében a legnagyobb problémát az a tendencia jelenti, hogy a fiatalok egyre kevésbé beszélik őseik nyelvét. Túlzás nélkül állítható, hogy a vogulok és az osztjákok a nyelv- és kultúravesztés utolsó fázisában vannak. Asszimilációjukkal, amely az 1930-as és 40-es évek direkt oroszosító intézkedéseinek következtében indult meg, majd az utóbbi időszak ipartelepítése miatt hihetetlenül felgyorsult, igen sajátságos, sokszínű nyugat-szibériai kultúra tűnik el, amely régiónként más és más változatban ötvözi a halászó-vadászó erdei, és az arktikus réntartó társadalmak hagyományait. Ebben a helyzetben magától értetődő feladat a nyelvészeti, népköltészeti, néprajzi értékek gyűjtése és megmentése. Vérbeli néprajzosként és nyelvészként természetesen Schmidt Eva is éppen ezt tette. 1991-től haláláig, 2002-ig dolgozott államközi szerződés keretében a nyugat-szibériai Belojarszkijban. Kiküldetésének (helyesebben: küldetésének, hiszen az ötlet is, a kidolgozás is az ő nevéhez fűződik) célja az volt, hogy az északi osztjákoknál létrejöjjön egy nemzeti folklórarchívum. Feladatát a különböző nehézségek ellenére is eredményesen teljesítette, tevékenysége már ezért is komoly érdeklődésre tarthat számot.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal