Előszó
A Kulturális Örökség Igazgatósága „A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről" szóló 1997. évi CXL. sz. törvény rendelkezései alapján 1998. július 1-én alakult meg. Feladatait e törvény 51. paragrafusában határozta meg a törvényalkotó. E feladatok döntően a magyar múzeumügy hatósági jogosítványainak egy részét, egységes nyilvántartások létrehozását és működtetését jelentik, de tartalmazzák kiadványok megjelentetését, főhatósági döntések előkészítését illetve végrehajtását, sőt bizonyos értelemben még vagyonkezelési feladatokat is.
Nem tisztem értelmezni, még kevésbé megítélni a törvényalkotó szándékait, melyek az igazgatóság megalapításához vezettek. A feladatok sokrétűsége alapján azonban jól érzékelhető az a ciklikusan visszatérő törekvés, hogy a közgyűjtemények és a kulturális kormányzat között szükség van egy közbülső intézményre. Egy olyan szervezetre, mely ellátja azokat az általános feladatokat, amelyek egy-egy közgyűjtemény kompetenciáját és lehetőségeit meghaladják (pl. hatósági tevékenység, egységes nyilvántartások, kiadványok), ugyanakkor nem lehetnek minisztériumi feladatok. Hasonló intézményeket korábban is létrehozott a kultusztárca, ezek azonban rendre a takarékossági programok áldozatául estek. A kilencvenes években, a jogállamiság helyreállításával összefüggésben ehhez a törekvéshez parancsoló szükségszerűséggel társult az a követelmény, hogy a hatósági és a szakmai munkát szét kell választani. Nem kell persze alkotmányjogásznak lenni annak felismeréséhez, hogy nem vezet jóra, ha egy intézmény saját szakmai (kutató)munkája eredményét hatóságként bírálhatja el, vagy ha egy múzeumnak joga van egy műtárgyat védetté nyilvánítani, de az ehhez szükséges egyéb hatósági jogosítványokat (adatkezelés, nyilvántartás, ellenőrzés) sohasem kaphatja meg.
Ez a két követelmény tehát biztosan közrejátszott az igazgatóság létrehozásában. Az a körülmény, hogy sem a törvényben, sem az alapító okiratban ezek a követelmények mégsem érvényesültek maradéktalanul, a törvény létrejötte körüli érdekek harcára és az így kialkudott kompromisszumokra utal Csak idő kérdése, hogy mikor jön létre az egységes és koherens szervezet.
Nem övezte tehát osztatlan lelkesedés és egyetértés az igazgatóság létrejöttét. Az elmúlt két évben lépten-nyomon tapasztalhattunk ellenséges, sőt gyűlölködő megnyilvánulásokat, markánsan kijelölve azokat az érdekeket, melyeket a hivatal létrejötte és működése sért. Nem örülünk természetesen az ilyen megnyilvánulásoknak, de a maguk helyén értékeljük azokat és semmi esetre sem tántorítanak el kitűzött feladatainktól.
Vissza