Sóvárgás

Tartalom

Jelena Glazova kötete nem mindennapi kérdéseket vet fel: például mit kezdjünk egy, atúl korán elfogyasztott Dosztojevszkij-művek miatt belénk ültetett ortodoxmegbocsátás-chippel, vagy azzal, ha művészként halálunk után Monet tavában találjuk magunkat, egy alkotók számára fenntartott külön pokolban? Möbius-szalagon futóemberi történelem és a művészet helye benne ‒ mindez a kötet sajátos cybervilágba, aklónok és gynoidok birodalmába ágyazva.

Rövid versidézet

„mi kell még” kérdezte a király
„mindent megtettem amit csak lehetett –
érdemrendet alapítottam a tiszteletedre
elneveztem rólad kastélyokat és parkokat
a te szobrodat tettem főterekre
beleírattalak az összes történelemkönyvbe
és még mindig nem lélegzel”



Versek a kötetbőlisten kirúzsozza a száját
isten előveszi az alapozót
a tükörbe pillant
kihúzza a a szemét
kimegy az utcára
isten megy az úton
isten rosszul lép
alkonyodik
a lámpa alatt állva
isten a tükörbe néz
megigazítja a haját
szemügyre vesz egy ősz hajszálat
isten kirúzsozza a száját
isten ásít
unalmában továbblépked
mechanikusan
sötét van és elered az eső
isten csuromvizes
megáll egy autó
vízcseppek a fényszóró fényében
nyílik az ajtó
isten az első ülésen ül
belepillant a tükörbe
az autó egy erdőbe hajt
isten ahogy szokta kigombolja a nadrágját
isten szétterpeszti a lábát…
reggel az erdő szélén
egy testet találnak
különös ismertetőjelek nélkül
kezén egy felirat
piros rúzzsal
számomra isten vagy


a prófétafej jövendöl
a fekete hókupac-talapzaton állva
fekete hókupacok
fekete hányás
fekete tus
a próféta igyekszik
replikázása az eget karcolja
a sátán a bal vállán tanyázik
és gruppi-lányok csapata
legel a lábánál
felváltva feketét hánynak a hóra
tus-könnyet sírnak végigfolyik az arcukon
sorsot húznak ki hányhat legközelebb
fekete gouache-t nyelnek
mind szűzek
hallgasd a prófétát
légy áldott
adj áldást
a fekete ügyeinkre
a fekete vérre
a kiadós rituálék után
a szent leszáll a hókupacról
szertartásos mozdulatokat
hajt végre a lányok előtt
az arcuk ragyog
kőolaj csillog rajtuk
gouache a nyelőcsövükben
fekete sperma az ölükön
az áldozat elfogadva
a gruppik elégetetten távoznak
egymásba fonódva
csak egyikük festi bíborra a havat
arccal a hókupacra esik
a hasához kap
úgy tűnik egyedül ő értette az egészet
szó szerint
***

az állvány-ember

a bal lábára áll
és azt mondja
„teljesen eltökélt vagyok
ez mind mehet a szemétbe
egy atom nem sok annyi sincs itt
csak vesztegetjük
az én és az önök drága idejét”
majd a jobb lábára áll
és azt mondja
„belém van ültetve
egy ortodox megbocsátás-chip
valószínűleg a korán elfogyasztott
dosztojevszkij-művek miatt
amely ez esetben az anyaméh
és ha felrobbantjuk az összes elemzőt
a profán látomás anyaméhhé válik”
azután a támasztó lábára áll
és azt mondja
„de rajta nyugszik а
a munka látszata
a produktivitás nélküli munkáé
ti megerőszakolt zombikat láttok
én pedig egy folyamatot
semmi különbség
az eredmény lényegében egy és ugyanaz”
***

a főhős belép egy sötét
kerek falú szobába
a falak mögött felkapcsolódik a villany
a falakon vágások rajzolódnak ki
kattanás hallatszik és ezután
a szoba forogni kezd
a tengelye körül
a falakon megelevenednek a képek
amelyeket szorgalmasan kategorizáltak
és felcímkéztek ‒
jézus
háború


pornográfia (értsd: erósz)
mickey egér
szegregáció/rasszizmus
mcdonalds
gyerekkor
hófehérke
hét törpe
nőgyűlölet
sovinizmus
homofóbia
izolácionizmus
emeletes házak szeretete
véletlen halál
chanel / adidas
kate moss / naomi
brodszkij / barisnyikov 1
női bomba
férfi bomba
piroska és a farkas lánya
stb.
mire a forgás abbamarad
ő már befejezte a rajzolást
a möbius-szalagba csavart papírlapon
minden alkalommal csak egy rajz
és mindig megkérdezik miért csak egy
és erre azt válaszolja hogy csak egy történetet lát meg
az összes felbukkanó rétegből
***

Témakörök