Jel

Előszó

Az elmúlt esztendő nyárutóján Kulinyi István arra kért, hogy folyóirata számára elemezzem a békéscsabai grafikai biennálék múltját, sorozatának jellegét és változásait. A rövid határidő és szakmai feladataim terhelése mellett akkor képtelen voltam a kérésnek eleget tenni. Fékezően hatott rám az is, hogy fiatalon kialakult az a meggyőződésem, hogy a valóságot és a folyamatok hátterét szinte lehetetlen megragadni, mert szemléletünkben a realitás és a vélt, manipulált világkép állandó átfedésben vannak, - a múltra vonatkozó ismereteink egészét és töredék fejezeteit, eseményeit a részrehajlás, céltudatos befolyásolás, hamisítás, olykor uszítás torzítja, ami az értékelés lehetőségeit, tárgyilagos megítélését gyengíti vagy lehetetlenné teszi.
...A Jel az 1994-es békéscsabai grafikai biennálé vezérszava. A kifejezés mélyreható, mert szinte mindent felölel. Folyamatosan jeleket adunk egymásnak, környezetünknek és a világnak. Jel lehet egy rajz, kép vagy egy tárgy, de jel az arcjáték, maga az alkat, a testtartás és mozgás, az elhangzott vagy leírt szó, a letaposott fű, repedés a falon,a nevetés, kiáltás, a viselet, illatok, egészség, motivációk, a szeretet, az elutasítás, ellenségesség, közöny, szeretetlenség és öldöklés. Jelek arra utalnak, hogy magasabb érdekek a nacionalizmus és az ahhoz tartozó gazdasági műveletek fölé kerekednek, - és a jel a puszta választás, - jövőnkre vonatkozó elhatározásainknak minden részlete. Vissza