Jel

Fülszöveg

Oláh János a Somogy megyei Nagyberkiben született. Az általános iskolát Soroksáron, a középiskolát a Képző- és Iparművészeti gimnáziumban végezte, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakán szerzett diplomát, majd a Testnevelési Főiskolán cselgáncsedzői képesítést.
Első versei 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológiában jelentek meg. Három évvel később önálló verseskötettel, a Fordulópont című gyűjteménnyel jelentkezett. 1971-ben az Egyetemi Színpadon mutatták be Utazás című drámáját, majd ugyanitt a Kenyérpusztítók című színművét. 1977-ben jelent meg önéletrajzi regényének első része, a Közel, majd 1979-ben a folytatása, Visszatérés címmel.
Különös, nehezen megközelíthető versek a Jel versei. Talán célszerűbb, ha nem is önmagukban, hanem a regények felől vizsgáljuk őket. Az alapvető különbség Oláh és az elődök, kortársak írástechnikája vagy írói attitűdje között az, hogy míg mások a költői-írói személyiséget szerepnek fogják fel, addig Oláh köztes állapotnak. Nem értelmezi a környező világot, a kintről vagy bentről érkező jeleket, hanem csupán rögzíti és a lehetőségekhez képest hűen visszatükrözi. Így próbálta rögzíteni saját múltbeli emlékeit, élménytöredékeit a két regényben, s ilyen híradás most a verseskötet is. Ezekben a versbe emelt zárványokban beszélgetésfoszlányok éppúgy helyet kapnak, mint egyszerű, mindennapi élmények, irodalmi- és olvasmányemlékek, saját lelki vagy fizikai bajai, a gyerekek óvodai hányattatásai, egyszóval mindaz, ami napjaink emberével történik, s ami valamiért fennakad a költői személyiség szűrőjén. Nyersen, szépítés nélkül emeli egymás mellé az emlék- és élménydarabokat, amelyek azonban attól, hogy kimetszi eredeti terükből és egy más közegbe helyezi, különös, új fényt, új jelentést kapnak. Az így kialakult jelrendszer újfajta összefüggésekre irányítja a figyelmet a verseny belül és kívül. Vissza