Az építőkultúra és a településhasználat változásai Kalaznón

Előszó

A 65-ös főútról Hőgyész után egy keskeny bekötőútra kanyarodva, mintegy hatpercnyi autózás után érkezünk Kalaznóra. Már a falu előtti utolsó kanyarból elénk táruló látvány is sejteti, hogy a dombokkal körülzárt település egészen rendkívüli módon őrizte meg a századelő hangulatát. A falu fölött mintha megállt volna az idő. Új épület az elmúlt negyven esztendőben nem épült.
Azt gondolom, minden kutató számára felcsigázó, ha a változó világban egy viszonylag eredetiségében fennmaradt települést talál. Kalaznó megőrizte a század első felében kialakult épületállományát és településszerkezetét, de a házak rossz állapotban vannak, a falu egészét a pusztulás fenyegeti. Ez a feszültség az, ami a dolgozat elkészítésére ösztönzött. A régi hagyományokat őrző, de napjainkra elhanyagolttá vált települést látva a következő kérdések merülnek föl bennem: hogyan alakult ki, és milyen volt a település századközepi arculata? Miért és milyen körülmények között maradt meg a község épületeinek viszonylagos érintetlensége? Milyen társadalmi, gazdasági okai vannak a település pusztulásának és elhanyagoltságának?
Az építkezés a kultúra egyik legösszetettebb jelensége. Tükrözi a paraszti gazdaság jellegét, a paraszti társadalom organizációját, kifejeződik benne a közösség hagyományos ízléses formavilága, tájjal való kapcsolata.2 Mindebből következik, ha meg akarjuk érteni a népi építészeti jelenségeket, a gazdaság, a társadalom és a közösség összefüggésében kell vizsgálnunk. Vissza