Jehan de Saintré lovag története

Szerző

Antoine de La Sale

Fordító

Szabics Imre

Grafikus

Molnár Péter

Budapest

'Antoine de La Sale: Jehan de Saintré lovag története ' összes példány

Kiadó:	Európa Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1985
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	325 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 12 cm
ISBN:	963-07-3573-3
Megjegyzés:	Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

"A legkiválóbb és leghatalmasabb nagyúrnak, Anjou Jánosnak, Kalábria és Lotaringia hercegének, Pont márkijának", az ő "szeretve tisztelt urának" ajánlja a "Franciahoni Szép Unokanővérek hölgyéről" és a "derék lovagról, Saintré uraságról" szóló könyvét Antoine de La Sale mester valamikor az 1460-as évek vége táján. Az egykori apród és hadfi, az ifjú provence-i hercegek tanítója, a lovagi tudományok tudora fölött jócskán eljárt már az idő. Az újkor hajnalára, amikor tengeri messzeségekből Amerika partjai is fölsejlenek már, hovatovább mulatságosan fantasztikus szabálygyűjtemény, donkihótés melldüllesztés maradt csak a lovagi világból. Még szerencse, hogy ezt La Sale is pontosan érzi, tudja. Ifjúkora lovagjainak üdvözülten mosolygó dicsérete roppantul gyanús, és mire becsukjuk a könyvet, fintorrá torzult az az ötszáz éves mosoly.

Tartalom

Miént szolgált Jehan de Saintré apródként Franciaországi János király udvarában és kísérete körében	7
Egy fiatal özvegyről, ki Franciahon királynéjának udvarában élt, s nem szándékoott újból férjhez menni, noha rokonai ezt ugyancsak szorgalmazták. A hajdani hölgyekről mondott példázatai	8
A fiatal özvegy elhatározza, hogy híressé teszi a kis Saintrét, s szobájába hívatván őt, azt tudakolja, hogy ki szíve hölgye; a kis Saintré ettől annyira zavarba jön, hogy egy szót sem tud válaszolni, s végül csak annyit mond, hogy senkije nincs	12
A kis Saintré, kinek szívét a szerelem szikrája még nem gyújtotta lángra, kényszerűségből azt feleli az úrnőnek, hogy a tízéves Matheline de Courcy az ő szívének hölgye	21
Miként oktatta az úrnő a kis Saintrét mindama hasznos és üdvös tanokra, melyek ismerete lehetővé teszi a hét főbűn elkerülését	25
Milyen más intelmekben részesítette az úrnő a kis Saintrét a nemesi erényeket és életmódot illetően	35
Miként próbálta az úrnő kifürkészni a kis Saintré szándékát a szerelem dolgában	39
Miként tárta fel a hölgy szívét a kis Saintré előtt	40
Miként intette az úrnő az ifjú Sintrét a Tízparancsolat megtartására, valamint a nemesi erényekre és a jó erkölcsökre	41
A szerelemtől megérintve miként adott az úrnő a kis Saitrének tizenkét tallért, hogy tisztességesen felruházkodhasson	43
Miként ruházkodott fel a kis Saintré az úrnő parancsa szerint, s hogyan találkozott vele a hölgy az emeleti folyosón; szobájába hívatván őt, jelmondata felől kérdezte, de olyképpen, hogy hölgyei mit sem sejtettek szerelmükről; végül egy erszényben még hatvan tallért ajándékozott neki	45
Miként korholta az úrnő színleg a kis Saintrét komornái előtt; majd miként csináltatott az ifjú újabb öltözéket abból a pénzből, amit az úrnőtől kapott	55
Miként kérte az úrnő a királyasszony közbenjárását a királynál, hogy tegye meg a kis Saintrét asztalnokká	58
Miként mondott köszönetet a kis Saintré a királynak, a királyasszonynak és az úrnőnek, minekutána asztalnok lett, s hogyan végezte nagy ügyesen új szolgálatát a királyi asztalnál	62
A kis Saintré felkeresi az úrnőt kertjében; a hölgy, szívélyesen megcsókolván őt, százhatvan tallért ad néki, hogy paripát és más szükséges holmit vásárolhasson	63
Miként tett szert Saintré jó lovakra az úrnő útmutatásai szerint. Háláját kifejezendő, egy poroszka kancát ajándékoz a királyasszonynak; midőn újbó köszönetet mond az úrnőnek, az kioktatja, miként viselkedjék az udvarban, a lovagi harc során és minden más helyütt	67
Miként ajánlotta az úrnő Saintrének a tudós könyvek és elbeszélések olvasását, hogy megismerje a hajdani nemes férfiak jeles tetteit	70
Saintré köszönetet mond az úrnőnek; a király és a királyasszony jelentős pénzadományban részesíti, hogy lovagi felszerelést vehessen. Az úrnő arra kéri az ifjút, hogy május első napjára készíttessen egy jelmondattal díszített, zománcozott karkötőt, s mindaddig viselje azt, míg egy év leforgása alatt nem talál legyőzőre a lovagi tornákon	71
Miként készítette el Saintré, az úrnő kérését teljesítve, az arany karkötőt	76
A hölgy azt tanácsoja Saintrének, hogy egy herolddal hirdettesse ki vállalkozását, s mielőtt útra kelne, hívja meg búcsúvacsorára az udvarbéli hölgyeket és urakat	77
Miként mutatta be Saintré a királynak és a királyasszonynak bajvívó levelét, s miként kapott a királytól engedélyt, hogy lovagi tornán vehessen részt	79
Miként lépett sorompóba Saintré, s tüntette ki magát a lovagi tornán	81
Saintré a kertudvarban elmeséli hölgyének, milyen felszerelésre, fegyverhordozókra, heroldokra, apródokra és szolgákra tett szert, majd, miután az úrnő kifaggatja őt lovagi színei és címere felől, fájdalmas búcsút vesznek egymástól	82
Miként számolt be az úrnő a királyasszonynak arról, hogy Saintré mily remek ruhákra és paripákra tett szert. Ezek után a királyasszony megkéri az ifjút, vezettesse elő lovait, hogy megtekinthesse azokat s a ruháit	85
Miként kért engedélyt Saintré a királytól, hogy vitézi próbáját teljesítendő, útnak indulhasson; a király teljesíti kérését, noha távozása elszomorítja	89
Saintré fájdalmas búcsút vesz az úrnőtől a kertudvarban	90
Miként vett búcsút Saintré a királytól, a királyasszonytól és az udvari hölgyektől, kiknek egy-egy aranygyűrűt ajándékozott	93
Miután Saintré az udvarbeli uraktól is elbúcsúzik, vacsorán látja vendégül társait és barátait, s mialatt vacsoráznak, a királyasszony egy vég ezüsttel átszőtt szövetet küld neki, és több nagyúr szintén bőkezűen megajándékozza. Majd heroldoktól, kürtösöktől és más zenészektől kísérve útnak indul, s először Bour-la-Reine-ben száll meg, ahol megvendégeli kísérőit	95
Az Avignonba érkezett Saintrének az anjoui címerkirály választ hoz bajvívó levelére, és elmondja, miként mutatta be azt Enguerrant uraságnak.	96
Az anjoui címerkirály elmeséli Saintrének, miként adott engedélyt Aragónia királya Enguerrant úrnak, hogy tornaviadalon mérkőzzék meg vele	99
Midőn Aragónia királya hírét veszi, hogy Saintré Perpignanba érkezett, előkészületeket tesz barcelonai fogadtatására. Enguerrant a városon kívül elébe megy, és illő tisztelettel fogadja Saitrét	102
Miként mutatja be Enguerrant úr Saintrét Aragónia királyának és királynéjának, akik nagyon szívesen fogadják, és ünnepélyesen megvendégelik	104
Hogyan s mily előkelő kísérettel vonult be Saintré a küzdőtérre	106
Miként vonult be Enguerrant úr is fényes kíséretével a küzdőtérre	109
Miként mérette meg a király a két lovag bajvívó lándzsáját, és miként fejezte ki Saintré hódolatát a király és a királyné páholya előtt elhaladván	110
Miként csapott össze bátran a két bajnok, s miként nyilváníttatta a király győztesnek Saintrét az első küzdelem után	111
A király vacsorán látja vendégül a két bajnokot, kik négy nap múltán ismét sorompóba szállnak, és remek küzdelmet vívnak egymással	112
Miként hirdette ki a főherold Saintré győzelmét, s milyen ajándékokat adott egymásnak a két bajnok	113
Miként küldött el Saintré - a bajvívó szokásoknak megfelelően - két herolddal két bajvívó szekercét Enguerrant-nak	116
Miként lépett sorompóba nagy pompával harmadszor is a két bajnok	117
Miként lépett ki a két bajnok sátrából, hogy megvívjon egymással	119
Miként csapott össze vitézül a két bajnok	120
Miként vett búcsút Saintré a királytól, a kiálynétól és az udvartól, s milyen ajándékokat adtak egymásnak	127
Miként hagyta el Saintré az összes nemesuraktól kísérve Barcelonát, hogy visszatérjen Franciahonba	130
Miként adott hírt Saintré a visszatéréséről, s hogyan fogadta ezt a király, a királyasszony, az úrnő és az udvar	131
Miképpen tért meg Saintré a királyi udvarba, mily megtisztelő, és szíves fogadtatásban részesült ott, s hogy mily boldog lett az úrnő	132
Melyben arról esik szó, miként lett Saintré a király kamarása, s miként ismerkedett meg és kötött barátságot Meingre lovaggal, akit másképpen Boucicaultnak neveznek	134
Miként szólitotta fel az úrnő Saintrét Loissellench úr bajvívó jelének levételére	137
Mily panaszokat és kedves szavakat mondott az úrnő Saintrének	143
Miként lépett sorompóba Loissellench úr és Saintré, hogy a király, a királyasszony, valamint számos herceg, nemesúr és udvari hölgy jelenlétében megvívják lovagias párviadalukat	146
Miként lépett ismét sorompóba Loisellench úr és Saintré, hogy megvívja gyalogos párviadalát	157
Miként adott parancsot a király a díjak átadására	161
Miként látta vendégül vacsorán Loissellench urat a királyasszony	163
Miként vett búcsút Loissellench úr a francia udvartól	165
Miként kezdődött el a harci játék	171
Niccoló di Malatesta lovag úr és Galias da Mantova levente bajvívó tornára a francia udvarba érkezik	175
Miként vívott Saintré párviadalt Tresto báróval, s miként ítéltetett viadaluk eldöntetlennek	180
Miként kérte az úrnő Saintrét, hogy vonuljon hadba a szaracénok ellen, s miként tette meg a király ötszáz lándzsás vitéz kapitányának	182
Hogy elérkezett a poroszországi hadjárat megindításának napja, miként helyezte zászlaját a király Saintrének mint személyes megbízottjkának parancsnoksága alá, s miként vett búcsút Saintré a többi nemesúrral egyetemben a királytól, a királyasszonytól és a hölgyektől, akik, s kiváltképpen az úrnő, ugyancsak búslakodtak eltávozásuk miatt	186
Miként érkezett meg Saintré a hadával Poroszorszába, s mely prelátusok, főurak és lovagok gyűltek ott egybe a külhoni országokból, hogy részt vegyenek a hadjáratban	191
Miként gyűlt egybe oly hatalmas szaracén sereg, amilyet nem látott a világ Mohamed óta	196
Miként ölte meg rögtön a csata elején a török császárt Saintré, ki oly nagyszerűen küzdött, hogy minden ellenfele utat engedett néki; miként estt el Kathágó császára, a babilóniai és amabalothi szultán, s mily veszteségei voltak a küzdő feleknek	200
Miként terjedt híre mindenfelé s különösképpen Franciaországban a kis Saintré csodás fegyvertényeinek, amik fölöttébb nagy örömmel töltötték el a királyt; s a hitetlenek fölötti győzelem után hogyan tért meg Saintré és a francia lovag vitéz serege Párizsba, hol díszes és örömteli fogadtatásban volt részük	205
Saintrének, kérésére, megígéri a kriály, hogy a szerencsés visszatérés örömére a királyasszonnyal hál, s az még igen jót derül Saintré kérésén. Annak utána Saintré éjféltájban találkozik az úrnővel, ki a legnagyobb szívélyességgel fogadja őt	209
Saintré elhatározza, hogy három évig egy arany sisakrostélyt fog viselni, s ehhez a király igencsak kedve ellenére járul hozzá	212
Miként számolt be vállalkozásairól Saintré a kertudvarban az úrnőnek, ki haragra gerjedt, ám végül engedve az ifjú könyörgésének, vállára illesztette bajvívó fogadalmának jelvényét	216
Miként kereste fel másnap reggel a királyt Saintré s a kilenc fegyvertárs	220
Miként szólt a király Saintrével, s minő adományokban részesítette őt és társait	224
Melyben az úrnő mélységesen bánkódik, és elhagyja az udvart	226
Miként érkezett meg az úrnő vidéki kastélyában, s minő ünnepléssel fogadták	230
Miként társalgott egymással az úrnő és az apát úr, s miként mondott néki a hölgy köszönetet	237
Az úrnő elkölti bőséges böjti vacsoráját	239
Miként dicsérte az úrnő komornáival együtt az apát urat	241
A királyasszony első levele az úrnőhöz	245
Miként válaszolt az úrnő a királyasszony levelére	246
Az úrnő átadja levelét Julien mesternek, s biztosítja bizalmáról	248
Saintré úr kilenc fegyvertársa megérkezik a német császár udvarába, s nagy dicsőségükre megváltják őket a bajvívó fogadalmuk alól az alábbi nemesurak, név szerint	251
Miként érkeztek a francia lovagok, s mily nagy tisztességgel fogadták őket	253
Miként esett a bajvívás, és miként rendelkezett a császár	254
MIként szólott a Császárság címerkirálya a bajnokokhoz, átadván nékik a díjat	255
Saintré úr visszaérkezik társaival Párizsba, a királyi udvarba	257
Miként engesztelte meg az apát úr Saintré urat	275
Miként maradt az úrnő és az apát úr a fogadóban	289
Az úrnő visszatér a királyi udvarba	290
Az úrnő visszatér a királyi udvatba, és szíves fogadtatásban részesítik	292
Saintré úr nevek említése nélkül elbeszéli az úrnő, az apát úr és önmaga történetét, majd visszaadja az úrnőnek az övét a királyasszony s az udvatbéli hölgyek és kisasszonyok színe előtt	293
Utószó Írta: Szabics Imre	301
Jegyzetek (Szabics Imre)	305