Előszó
Ottokár püspök itt volt nálunk, hozzánk szólott, nekünk beszélt. Mélységes nagy szavakkal mélységes nagy gondolatokat adott nekünk. Hallgattuk, mint Isten papját; úgy hullottak szavai a lelkünkre,...
Tovább
Előszó
Ottokár püspök itt volt nálunk, hozzánk szólott, nekünk beszélt. Mélységes nagy szavakkal mélységes nagy gondolatokat adott nekünk. Hallgattuk, mint Isten papját; úgy hullottak szavai a lelkünkre, mint egy revelatio. Nem ostorozott, nem a hibáinkat, nem a bűneinket vetette szemünkre, hanem megmutatta a szépet, a fölemelőt, a magasztosat; megmutatta a magasbavezető, az Istenhez vezető utat. Szavai nyomán béke, harmonia, szeretet költözött szivünkbe, tisztelet, csodálat, ima fakadt a lelkünkben.
Ő most már nem szólhat többet hozzánk. Befejezte nagy napszámát, apostoli munkáját. Némán fekszik, ajka többet meg nem nyilhat számunkra.
Ez volt utolsó lelkigyakorlatainak egyike, ezért különösen is értékes nekünk. Megkiséreltünk visszaadni belőle annyit, amennyit tudtunk, lehetőleg az ő szavaival, az ő gondolatmenetét követve.
Ne csak papiron álljon, hanem lelkünkbe, tetteinkbe vigyük bele. Mert "a tudás csak fogalom, de a tett a hatalom!"
Veszprém, 1927 április 7.
Vissza