Jegyzetek a szerelemről

Előszó

Egy beteg szerelem rövidre fogott, talán nagyon is szűk térre összeszoritott életrajza e könyv első része. Szeretnék magyarázattal szolgálni a szerelem e magyarázatához, de félek, hogy az terjedelmesebb lenne mint az egész munka. Pedig nem tudom, lesz-e még ilyen kinálkozó alkalmam megtenni a magam - lehetőleg száraz - vallomását a szóban forgó kérdésről. Mi a beteg szerelem, hol az egészséges szerelem? Van-e nagy szenvedély, amely nem kóros? Egy nagy - igaz, nem teljesen józan - szinésznőtől hallottam a sententiát: "minden valamire való embernek van valamely monomaniája". És én ugy gondolom, nem lobogott még valamire való szerelem, amelynek tüzét ne táplálta volna egy vagy más, titkos vagy kifejezett betegség. De ugy látom, részletekbe megyek bele, ahelyett hogy sürgősen és röviden néhány szükséges jegyzettel látnám el "A beteg szerelem" kis könyvét. Sajnálom, hogy már előttem mások lefoglalták és elkoptatták a műformát, hogy: "ezeket az irásokat egy elhalt barátom hagyta reám". Bizony, be kell vallanom, hogy e leveleket én irtam, bárha az is igaz, hogy az a valaki, aki a legerősebben és e levelekben, bennem meghalt. Szeretném magamtól eltávoztatni azt a lényt, aki férfi létére, ha bár mint beszélő is, komolyan, sőt tragikusan néz egy külvárosi hetairát, de ami valóság volt, az marad és nem másitja meg az utólagos szégyenkezés is. Mégis amikor bevallom, hogy ez elbeszélésnek subjektiv alapja lehetett, kérem az olvasót, ne keressen abban személyi vonatkozásokat, nézze egyszerü mesemondásnak, amelyet némiképpen sulyossá - és kinossá is tesz - a sok reflexio, a betegség lelki és testi mélységeiben való elmerülés. Vissza