Jéggé vált idő

Előszó

Na tessék, végre ezt is megértük: íme, egy siklóernyős kalandregény! Az író maga is aktív repülő, egyike a rutinos távrepülő és hátimotoros pilótáknak kis hazánkban. Kellő fantáziával bír ahhoz, hogy a létező repülési szakágak közül a leginkább emberközeli siklórepülés művelése közben megeső kalandokat ügyesen fűszerezze más irányú technikai és történelmi ismereteivel. Nem szeretném elárulni a regény gyakran poénos fordulatait, hadd izguljon az olvasó, hogy vajon mire is megy ki a játék, hová fajulhatnak még az események, ezért csak annyit mondhatok el ebben az előszóban, hogy lesz kaland, épp elég! A fordulatos események leírása közben az író még arra is szentel figyelmet, hogy az olvasót bevezesse a siklóernyőzés rejtelmeibe, a felhők csodavilágába, és a téma szakkifejezéseibe.
Éppen abban a forradalmi korban élünk, amikor a személyi repülés egyre inkább életünk részévé válik. Több száz utast egyszerre szállító légijárműveink ugyan már évtizedek óta vannak, és a repülés „ipari méretekben" zajlik, de azokon az eszközökön az ember csak szállított teher, nem pedig önmaga repül szabad idejében, kedvtelésből vagy sportból, élete kiteljesedéseképp. Ennek lehetőségét, és csaknem bárki számára elérhető formáját jelenti a napjainkban egyre népszerűbb siklóernyőzés, aminek már vannak magyar bajnokai is, és olyan rutinos pilótái, mint e regény írója. A könyvet az elolvasása után nemcsak azzal a gondolattal tehetjük le, hogy bepillantást nyertünk egy „felhőlovag" élményeibe, amelyek ennek az elképzelt történetnek alapjául szolgáltak, hanem már várjuk, milyen további kalandokba bonyolódik a főszereplő a regény folytatásaiban.
Jó szórakozást és hasznos, érdekes ismeretszerzést kívánok az olvasónak, a Szerzőnek pedig (aki egykori növendékemből vált repülőtársammá), további jó repüléseket, stabil felhajtóerőt, remek kalandokat, mindig balesetmentes leszállást és sok sikert az írói pályafutásához!
Zsédely László Vissza