Jedlik Ányos Gimnázium Jubileumi Évkönyv 1945-2005

Előszó

Köszöntő

Jedlikesnek lenni kitüntetés.
Ez a megállapítás tanár és diák számára evidencia. Az öreg diákoknak természetes állapot, a most tanuló fiataloknak pedig néhány év múlva szintén az lesz, amikor az egyetemekről, főiskolákról vagy a munkahelyekről tekintenek vissza a Táncsics Mihály utcai épületben eltöltött évekre. Ennél nagyobb elismerést csak az jelenthet, ha valamit vagy valakit e kitüntetés birtokosainak, vagyis a Jedlikeseknek az emlékezete őriz meg. Ezt az ordót nem hivatalok és hivatalosságok, hanem azok ítélik oda, akik az idén hatvan éves Jedlik Ányos Gimnáziumban tanultak vagy tanítottak, illetve most is az intézményhez köti őket hivatásuk, tanulmányuk. Ilyen Jedlik Ányos bencés szerzetes, a gimnázium névadója, ilyenek a középiskola hat évtizeddel ezelőtti alapítói, a bencés rend tanárai, a csepeli helyhatóság akkori vezetői. Ilyen dr. Vermes Miklós tanár úr, akinek Csepelen, Sopronban és még sok helyen az idén ünnepelték, ünnepeltük születésének századik évfordulóját.
Az iskoláról és az előbbiekben említett jeles személyiségekről nálam avatottabb szerzők szólnak majd a jubileumi évkönyvben. Ezekben a sorokban most csak egy pedagógusról szeretnék szólni: arról a pedagógusról, aki négy évtizedes munkájából huszonhattal a hagyományokat, a gimnázium értékeit gyarapította, hírnevét öregbítette elődeihez és a névadóhoz méltó tettekkel, felelősséggel, áldozatkészséggel. Pedagógusról és nem igazgatóról írók, miközben mindnyájan jól tudjuk, Zanati Béla az elmúlt több mint negyed század legnagyobb részében a Jedlik gimnázium tanári karát, az iskola életét irányította. Zanati Béla azonban mindvégig pedagógus maradt. Szakértelme, hivatástudata, humanizmusa vívta ki a tekintélyt a diákok és a tanárok között. A Somogy megyei Bárdudvarnokról, születési helyétől hosszú, akadályokkal teli, de minden állomásában tiszteletre méltó út vezetett Csepelre, a Jedlik Ányos Gimnáziumba. A kadarkúti kisiskolás, a kaposvári gimnazista és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika - fizika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett fiatalember Ady soraival élve mindvégig az maradt, ami volt: „Nemes, küzdő, szabadlelkű diák". Melyek voltak az elismertséghez vezető adottságok, lépcsőfokok? - tette fel a kérdést egy olyan megemlékezésben, amelyet „Muki bácsiról" írt. A válasz Vermes Miklósra vonatkozik, de Zanati Béla ismerői tudják, hogy az igazgatóval kapcsolatban ugyanúgy igazak: „tehetség, önzetlen, segítő kollégák. Vissza