Történelmileg inkorrekt

Fülszöveg

' ' '
1,1
JeAN SÉVILLIA neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A neves francia jobboldali szerzőnek - a Figaro Magaziné főszerkesztő-helyettesének - könyvei közül eddig a Zita, a bátor császárné. Az utolsó császár és király, a Túl jón és rosszon és Az értelmiség terrorizmusa című művek jelentek meg hazánkban. Ujabb kötete a két utóbbihoz hasonlóan a nyugati közvéleményt irányító, a politikai korrektség jegyében ténykedő baloldali értelmiség szemléletével száll vitába, ezúttal a korunkban uralkodó történelemszemlélet bizonyos egyoldalúságait kritizálva. A könyv e tekintetben a 2003-ban megjelent (magyarul sajnos még nem hozzáférhető) Historiquement correct [Történelmileg korrekt] című kötet folytatásának tekinthető, s ehhez hasonlóan a francia és az egyetemes történelemből választ ki olyan, sokszor „kényes" témákat, amelyekről - gyakran szándékos torzítások következtében — alapvetően téves közmeggyőződés alakult ki a nyugati világban, beleértve hazánkat is.
Jogos-e... Tovább

Fülszöveg

' ' '
1,1
JeAN SÉVILLIA neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A neves francia jobboldali szerzőnek - a Figaro Magaziné főszerkesztő-helyettesének - könyvei közül eddig a Zita, a bátor császárné. Az utolsó császár és király, a Túl jón és rosszon és Az értelmiség terrorizmusa című művek jelentek meg hazánkban. Ujabb kötete a két utóbbihoz hasonlóan a nyugati közvéleményt irányító, a politikai korrektség jegyében ténykedő baloldali értelmiség szemléletével száll vitába, ezúttal a korunkban uralkodó történelemszemlélet bizonyos egyoldalúságait kritizálva. A könyv e tekintetben a 2003-ban megjelent (magyarul sajnos még nem hozzáférhető) Historiquement correct [Történelmileg korrekt] című kötet folytatásának tekinthető, s ehhez hasonlóan a francia és az egyetemes történelemből választ ki olyan, sokszor „kényes" témákat, amelyekről - gyakran szándékos torzítások következtében — alapvetően téves közmeggyőződés alakult ki a nyugati világban, beleértve hazánkat is.
Jogos-e szembeállítani „a történeti Jézust" és „a hit Krisztusát"? Igaz-e, hogy a katolikus Egyház a múltban tudományellenes volt, s hogy a Galilei-perben maga az olasz tudós csupán az ártatlan áldozat szerepét játszotta? Minden tekintetben elítélendő volt-e az Európán kívüli világ számos területének múltbeli gyarmatosítása? Helyénvaló-e tudományos vitákat észérvek helyett aktuálpolitikai szempontok alapján eldönteni? Hogyan lehetne tárgyilagosan szemlélni a két világháború történetét? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgál a szerző, s az általa levont tanulságok a magyar olvasó számára is hasznosak lehetnek. Mindezek elemzése során a szerző széleskörű tájékozottságról tesz tanúbizonyságot, miközben úgy vállalkozik az uralkodó téveszmékkel szembeni bátor fellépésre, hogy közben nem esik a velük ellenkező irányú túlzásokba, s végig megőrzi hangjának tárgyilagosságát. Vissza