Fülszöveg
Az 1960-as évek Párizsa, a háttérben az algériai háború. A kiskamasz Michel Marini, olasz bevándorló család fía, a könyvek szerelmese. Egy nap a bisztróban, ahova rendszeresen csocsózni jár, egy hátsó kis teremben különös társaságra bukkan: kelet-közép-európai menekültek egy csoportjára, akik beszélgetni-vitatkozni járnak oda, s hogy tartsák egymásban a lelket. Ez a Javíthatatlan Optimisták Klubja. A világ dolgaira most eszmélő Michel mohón issza magába a különféle hatásokat. Guenassia sodró lendületű regénye szerelemről, barátságról, ideálokról, csalódásokról szól - a felnőtté válás gyötrelmeiről és szépségeiről.
„Zseniális! Olykor humoros, máskor szomorú, de mindig őszinte. Beleszerettünk." L'Humanité
„Jean-Michel Guenassia igazi párizsi regényt írt.
Nem kíméletes szereplőivel, pedig bensőségesen szereti őket. Ez a kettősség mozgatja a regényt. Kommunisták, akik a kommunizmus elől menekültek el, de hithű bolsevikok maradtak, sőt még hazafiak is. Jean-Michel Guenassia feltár,...
Tovább
Fülszöveg
Az 1960-as évek Párizsa, a háttérben az algériai háború. A kiskamasz Michel Marini, olasz bevándorló család fía, a könyvek szerelmese. Egy nap a bisztróban, ahova rendszeresen csocsózni jár, egy hátsó kis teremben különös társaságra bukkan: kelet-közép-európai menekültek egy csoportjára, akik beszélgetni-vitatkozni járnak oda, s hogy tartsák egymásban a lelket. Ez a Javíthatatlan Optimisták Klubja. A világ dolgaira most eszmélő Michel mohón issza magába a különféle hatásokat. Guenassia sodró lendületű regénye szerelemről, barátságról, ideálokról, csalódásokról szól - a felnőtté válás gyötrelmeiről és szépségeiről.
„Zseniális! Olykor humoros, máskor szomorú, de mindig őszinte. Beleszerettünk." L'Humanité
„Jean-Michel Guenassia igazi párizsi regényt írt.
Nem kíméletes szereplőivel, pedig bensőségesen szereti őket. Ez a kettősség mozgatja a regényt. Kommunisták, akik a kommunizmus elől menekültek el, de hithű bolsevikok maradtak, sőt még hazafiak is. Jean-Michel Guenassia feltár, és nem ítélkezik: olyan történetet mond el egy kamasz szavaival, amit rajta kívül így még nem mondott el senki."
Forgách András
„Igor enyhe akcentussal beszélt franciául. Gyakran elzászinak nézték. Olyan környezetből származott, ahol a gyerekek előbb tanultak meg franciául, mint oroszul. Apja egész évre bérelt egy nizzai villát, és Igor emlékezett a szünidőkre és a Promenade des Anglais-n tett gyerekkori sétáira. Nem szívesen idézte fel az emlékeit. Sok fáradságába került, hogy új életet kezdhessen, és nem akarta, hogy a múlt magába szippantsa. Családja vagyonos volt. Apja híres sebész. Életüket egyik napról a másikra söpörte el a forradalom.
- Az ostrom alatt és a frontori sebész voltam. Vodkával tudtunk csak érzésteleníteni. Olyan műtéteket csináltunk, el sem tudod képzelni. A lényeg, hogy a páciens életben maradjon, nem igaz?
A város elpusztult a háborúban. Igor erre emlékezett a leggyakrabban. Leningrád pusztulására. Romok mindenütt. Kiéhezett, rongyokba burkolt kísértetek, amint csapatostól összeverekednek a kóbor kutyák húsán vagy a fakér-gen. Igor nem akart tovább beszélni erről az időszakról.
- Miért szöktél Nyugatra?
- Ha nem menekülök, ma halott volnék."
Vissza