Bicójátékok

Fülszöveg

Miután elbűvölt minket „Hja, Kiskirálynőm! Ha így ál nak a dolgok , elmegyek én édesanyámhoz!", valamint „Bnngamesék" című köteteivel, íme szerzőnk, amint ismét nyeregbe száll és el is száll a képzelettől egyre inkább övezett korizontok Jelé. Itt már nem pusztán Jean-Marie CADOR. pattan Jel bringájára, kanem egyenesen a kerékpár Raymond Queneauja lovagolja meg Pegazusát, magával ragadva minket a szellemesség és a költőiség világába. Ugyan nékány évvel és nékány ezer kilométerrel megterkeltebb lett a számláló (és a szá-molí^'a), „bicozófusunk" semmit sem veszített edzett-ségéből, sem életkedvéből, részünkről pedig örömmel stékerezünk utána., tekerve követve őt!
Apres nous avoir enckantés avec son: «Puisque c'est comme ça ma p'tite reine , j'men r'tourne ckez ma mere!» et son : «Novellavelo», voici que notre auteur re^prend son vélo, mais aussi son vol vers des korizons de plus en plus auréolés de /antaisie. Ce n'est plus seulementJean-Marie CADOR qui enfourcke sa bécane, c'est le... Tovább

Fülszöveg

Miután elbűvölt minket „Hja, Kiskirálynőm! Ha így ál nak a dolgok , elmegyek én édesanyámhoz!", valamint „Bnngamesék" című köteteivel, íme szerzőnk, amint ismét nyeregbe száll és el is száll a képzelettől egyre inkább övezett korizontok Jelé. Itt már nem pusztán Jean-Marie CADOR. pattan Jel bringájára, kanem egyenesen a kerékpár Raymond Queneauja lovagolja meg Pegazusát, magával ragadva minket a szellemesség és a költőiség világába. Ugyan nékány évvel és nékány ezer kilométerrel megterkeltebb lett a számláló (és a szá-molí^'a), „bicozófusunk" semmit sem veszített edzett-ségéből, sem életkedvéből, részünkről pedig örömmel stékerezünk utána., tekerve követve őt!
Apres nous avoir enckantés avec son: «Puisque c'est comme ça ma p'tite reine , j'men r'tourne ckez ma mere!» et son : «Novellavelo», voici que notre auteur re^prend son vélo, mais aussi son vol vers des korizons de plus en plus auréolés de /antaisie. Ce n'est plus seulementJean-Marie CADOR qui enfourcke sa bécane, c'est le Raymond Queneau du vélo qui ckevaucke Pégase, et nous entraîne dans un univers d'kumour et de poésie. Bien que lesté de quelques années et de quelques milliers de kilometres de plus au compteur (et au conteur), notre «vélosopke» n'a rien perdu de son entrain ni de sa joie de vivre, et nous aspire dans son sillage pour notre plvis grand ravissement.
Jacques CORDIER Vissza