Egy napihír története

Előszó

Részlet a regényből:

"Kültelek. Félig-meddig már a környék.
A szállodát Idéal-Hotelnek nevezték.
Földszintes házakból álló utca végén volt, nagy, nyers-fehér homlokzattal, sötét piszoksávokkal az ablakpárkányok alatt és a becsukott zsaluk helyén.
De most, ebben az órában és ebben az időszakban - februárban, este kilenckor - nem lehetett látni sem a foltokat, sem az ólomszínű falat. A magányos szálloda, ott az utca végén, egyetlen nagy tömbként, valószerűtlenül meredt az ember felé az éjszakában. Itt és amott egy-egy kivilágított ablak lyukgatta át az árnyékhomlokzatot és csak egyetlen utcai lámpa vetette sárgás fényét a bejárati folyosó kapujára." Vissza

Fülszöveg

A regény egyszerű történetet mond el, Lucien Cappel bányász szürke életét. Jelentéktelen élete úgy folyt le, mint a többi hétköznapi élet mindössze annyi különbséggel, hogy mindig zárkozottabb volt mint társai és valóságos csoda, hogy tudott kilendülni passzív magatartásából akkor, amikor feleségül vette Leoniét. Ez a Leonie nagyravágyó nő és végül sikerül rávennie az akarattalan Lucient, hogy Párisba költözzenek. Egy darabig munkanélkül tengődnek, majd a férfi dolgozni kezd, a nő azonban hamarosan új utakra hajlik: ragyogni éj szerepelni akar és az sikerül is neki, Lucien Párisban még fáradtabb és apatikusabb mint otthon, valósággal természetesnek érzit hogy felesége megszökik tőle. Ezentúl életét az esetlegességek irányítják; az utcán találkozik Germainnel, feleségül veszi, két fia születik tőle, s mikor a szürke és igénytelen Germaine meghal, ugyancsak utcai ismeretség révén feleségül veszi Fernandet. Itt lobban fel először benne valami nagyobb, szinte emberfölöttinek érzett szenvedély: az érzékiség. A csinos és kacér Fernande minden idegszálát felkorbácsolja, úgy érzi, hogy végre megtalálta életének értelmét és valósággal rögeszméjévé válik Fernínde, különösen akkor, amikor a no lépten-nyomon megcsalja, faképnél hagyja, meglopja és mindezt a barátaiért, Minél jobban eltávolodik tőle Fernande, annál makacsabbul ragaszkodik szerelméhez. Élete a megaláztatások és megalkuvások sorozata. A nő hálójában egyre jobban elveszti minden férfiasságát, csak hányódik szenvedélye viharában és egyre jobban elzüllik. Még abba is belenyugszik, hogy felesége az egész napot barátjával tölthesse, csak legalább éjjel maradjon nála: minden eszközzel kétségbeesetten fenn akarja tartani az illúziókat. Ebben az egyszerű emberben nincsenek bonyolult érzelmek, talán féltékenységét sem tudná nevén nevezni, csak az ösztönök tombolnak benne, és gáttalanul sodródik velük egészen a gyilkosságig. Mert végül meggyilkolja Fernandet és megsebzi önmagát is és így a napihírből, amely egy mindennapos szállodai drámáról tudósít, végül is bűnügy lesz. Vissza