Jazz Studium 85/3.

Előszó

Részlet az újságból:

"New Yorkban minden zenekarnak volt egy helyettes vezetője, aki a próbákat irányította és gondoskodott a zenekar ügyes-bajos dolgairól. Charlie Parker akkor került hozzánk, amikor Monroe külvárosi házában és egy belvárosi söntésben játszottunk. Az akkori helyettes, Victor Coulson, egyik este ezekkel a szavakkal mutatta be nekünk: "Ő az egyik legjobb muzsikus, aki valaha élt". Nos, mindez igaznak bizonyult, és benne egy nagyon kedves, igazán csodálatos, szeretetreméltó embert ismertünk meg.
Bird termékeny elme volt és a politika is foglalkoztatta. Rengeteget olvasott. Bármiről képes volt beszélni, kezdve az időszerű témáktól a bibliáig. Szemben a közhiedelemmel nem volt önző. Megdolgozott azért, amit elért: rengeteget és keményen gyakorolt. Az volt a mottója, hogy addig kell a mesterségedet csiszolni, amíg a részeddé nem válik. Megvalósította a független élet és alkotás gondolatát, de nem öncélúan tette azt. "Legyen veleje annak amit csinálsz" - mondogatta.
Bird hatalmas zenész volt. Erősen és kegyetlenül fújt. Fiatalon halt meg. Én mindig azt hittem róla, hogy ő sosem akar elaludni. Fel akarta falni az egész világot. Sokféle zenét szeretett, például játszott Bach-fantáziákat zongorán. Dobolni is tudott, s úgy érzem egész jól. Igaz, a klubokban nem dobolt, de nekem megmutatta mit tud, és csinált is néhány érdekes dolgot." Vissza