Jazz Impressions

Fülszöveg

Egyszer csak elkezdődik... figyelsz, hallgatod, belefelejtkezel, azután megmozdul benned valami, és azt veszed észre, hogy a szíved már táncol. Közelebb kell menned, beleolvadni, s már ott is vagy, és elragad magával a zene. Van, aki behunyja a széniét, és már távol jár, már repül. Az én szemem inkább kinyílik, fürkészi a kis csodákat, izgatottan keresi a titkot, hogyan tudná az elsuhanó hangokat, a ritmust megragadni, megőrizni. Olvasom, hogy a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Nem vagyok már biztos benne. A mellettem álló fotós képe egészen más, pedig ugyanazt a zenét hallgattuk. Miért ne lenne a képem szubjektív, ahogy én érzem? Ezek az én impresszióim. Jazz Impressziók.
Kárpáti Zoltán

Közös fotós utazásaink alkalmával — legyen az Erdélyben, a gyergyói cigányoknál vagy éppen Mongóliában - számomra mindig határtalan élményt jelent a Zoli barátommal együtt töltött idő. Gyakorta „párhuzamosan" fotózunk: ugyanarról a helyről és szinte ugyanakkor készítjük felvételeinket, melyek a legtöbb esetben mégis annyira eltérő módon ábrázolják a témát, hogy csak ámulni tudunk rajta. Ha úgy nézzük, mindkettőnk képe jó, és mégis más-más oldalát, nézetét, lenyomatát mutatja a pillanatnak. Szerintem a jazz-muzsika is ezekről a különbözőségekről szól, hiszen a motívumot a zenészek először együtt játsszák el, majd ki-ki a szólójában a maga értelmezését adja elő. Együtt, és mégis másképpen... Sajnos, ezeket a felvételeket Zoli barátom nélkülem készítette, de a fotókat nézegetve, a Louis Armstrong Jazzfesztivál hangulatát szinte maradéktalanul át tudom érezni. Talán éppen ez is volt a célja?
Szilágyi László Vissza