Javul-e a magyar elme?

Előszó

1980. május 16-án megalakult a Magyar Pszichiátriai Társaság. Mint a téli álmuk után kirajzó méhek, úgy éledtek, dongtak, nyüzsögtek ebben az időben a pszichiáterek és a klinikai pszichológusok. Kimondatlanul az volt a levegőben, hogy most a pszichiátria az orvostudomány leggyorsabban fejlődő ága, mely a pszichoszomatikus szemlélete és a pszichoterápiás gyakorlata révén képes jelentősen megváltoztatni az egész testi szemléletű medicinát. Emellett fontos mondanivalója van a modernizálódni, demokratizálódni, humanizálódni akaró magyar társadalom számára is.
A megalakulást követő lázas tevékenység idején született a gondolat: beszélgetéseket - magnetofon segítségével - rögzítsünk arról, hogyan gondolkodnak a nyolcvanas évek első felében a pszichiáterek szakmájukról, a Társaságról, gondokról, tennivalókról, eredményekről, szemléletekről, valamint a pszichiátria és a művészetek, a pszichiátria és a társadalomtudományok kölcsönhatásairól. A szó elszáll, ha nincs rögzítve magnetofonra, az írás, a tudományos publikáció pedig hitünk szerint nem tükrözi a fenti kérdések mindegyikében a gondolatokat.
1982 áprilisa és 1986 április között - 26 szakemberrel beszélgettünk. A megkérdezettek háta mögött összesen körülbelül 300 munkaév volt, mely során legalább 100 ezer beteggel foglalkoztak. Ezek a nagy számok és az interjúalanyok személyisége és tudása teszik érdemessé mondanivalójukat a megfontolásra.
Nem volt célunk a megkérdezettek szakmai arcképének megfestése. A könyv fejezetei témák szerint tagolódnak.
A könyv terjedelme nem lehetett olyan hosszú, mint a dokumentum teljes szövege. Ez a magyarázata annak, hogy sok értékes gondolat maradt most kiadatlan. Figyelmeztetjük a tisztelt Olvasót, emiatt nem mindig vonható le megfelelő következtetés az interjúalanyok gondolkodását illetően. Véleményük idővel módosulhatott is.
Nézeteik, véleményük, tudásuk még az egész beszélgetés közlése alapján sem lenne teljesen megítélhető, a részletek önkényes kiemelése miatt pedig a publikált anyag torzója lehet csak gondolatgazdagságuknak. Tekintve, hogy a nyomtatott szöveg nem lehet olyan "laza és fésületlen", mint a beszéd, az eredeti szöveget stiláris meggondolásból (elvétve) módosítottam, ügyelve arra, hogy a közölt gondolat ne változzon.
Némelyik mondatot vagy szót vastagon szedtük. Ennek célja a könnyebb olvashatóság elérése. Alapja pedig az, hogy az élőszóban is volt, amit nyomatékosabban mondtak a megkérdezettek. Tehát nem a gondolatok kiemelése vagy a szerkesztő véleménye nyilvánul meg a szedés technikájában. Vissza