Hit és magyarság

Előszó

Néhány gondolat...
Az első olyan könyvet tartja kezében a tisztelt olvasó, mely az elmúlt század egyik kiemelkedő művészének, Szeleczky Zitának életét és művészetét dolgozza fel vallomások és dokumentumok segítségével. Sok újdonságot tartalmaz: egyrészt életének első szakaszából, másrészt az emigráció több mint öt évtizedének - itthon teljesen ismeretlen - anyagából is bőséges a válogatás. A kötetet több mint kétszáz fénykép teszi szinte teljessé.
E könyv családunk és keresztanyám iránti tiszteletből és szeretetből fakadó megemlékezésként született. Anyai dédanyám (Négyessy Erzsébet asszony) - mint a legidősebb leánytestvér a tíz gyermekből - szinte anyaként foglalkozott legfiatalabb húgával, Amáliával, miután édesanyjuk korán elhunyt. (A családban Milcsinek hívták - és ő lett Szeleczky Emmánuel felesége.) Ö volt a nagy mesélő a nekézsenyi porta hatalmas eperfája alatt. A nyaranta összegyűlt szépszámú fiatalságnak ő mesélt családi történeteket, a magyar múltról, mondákról és legendákról, érdekes helyi és falusi eseményekről.
Zita és édesanyám barátnők voltak kiskoruktól kezdve, együtt gyerekeskedtek, s velük együtt egri barátnőjük Négyessy Klára. Családjaink kapcsolata folyamatos volt: amikor Zita édesapja elveszítette állását, nagyapám (dr. Almássy Béla állatorvos) befogadta, minden költségét állta, és a lányok együtt jártak át Miskolcra, a Tóth Pál Leánygimnáziumba.
Bár a Szeleczky család Budapestre költözött, a nagy nyári együttlétek megmaradtak még sokáig. Ebből a családi, baráti kapcsolatból természetszerűen következett, hogy Zita lett a keresztanyám. Vissza