Átváltozások 2001/22.

Előszó

Nagyon valószínű, hogy Vladimir Nabokovnak nem volt több rögeszméje és ellenszenve, mint bármelyik írókollégájának, de kétségtelenül ez a benyomásunk, mert ő szakadatlanul hirdette és ápolta őket. Ezzel némiképp mizantróp hírébe került, s ez nem is történhetett másképp egy olyan országban, amely annyira meg van győződve saját tisztességéről és toleranciájáról, mint az, amelyik befogadta őt irodalmi pályafutásának legfontosabb éveiben: az Egyesült Államokban, mindenekelőtt pedig Új-Angliában nem nézik jó szemmel, ha a külföldieknek határozott véleményük van a dolgokról, és még kevésbé, ha azokat fesztelenül ki is nyilvánítják. „Egy kellemetlenkedő öregúr" — ez a megjegyzés gyakorta ismétlődik azoknál, akik felszínesen foglalkoztak Nabokovval. Nabokov elég sok évet töltött ebben az országrészben, s ez idő alatt mindvégig egyetemi irodalomtanár volt. Először a Wellesley College-ban tanított, a világban még megmaradt kevés számú kizárólagosan női egyetemek egyikében, egy tiszteletre méltó relikviában. Idilli hely ez, melyet a szépséges Waban-tó ural meg az örök ősz a hatalmas, színjátszós fáival, melyek lombjai közt mókusok élnek. Bár akadnak itt férfi tanárok, a campuson nem látni mást, csak nőket, pontosabban leginkább konzervatív és jómódú családból származó fiatal lányokat (alumnae-nek nevezik őket). íme, a hamis illúzió, hogy Nabokov nyilván kapott valamilyen ihletet a serdülőkoron alig túljutott lányok e seregei közt leghíresebb alkotásához, a Lolitához, de mint ő maga számos alkalommal elmagyarázta, e remekmű magva már megvolt európai korszakának egyik elbeszélésében, A bűvölőben is, melyet még oroszul írt. Leghosszabb ideig a Cornell Egyetemen tanított, amely koedukált ugyan, de nem színvonalasabb, és úgy tűnik, Nabokovnak sohasem volt különösebben erős tanári hivatásérzete, azaz sok bosszúsággal és gyötrelemmel járt számára, hogy megtartsa az előadásait, melyek szövegét mindig előre megszerkesztette, majd könyvállványra helyezte, és szépen, megfontoltan olvasta fel, de úgy, mintha csak önmagában beszélne. Mániás gyűlöletének megannyi célpontja közül az egyik az úgynevezett „eszmék irodalma" volt, s hasonlóképpen megvetette az allegóriát is, minek következtében a Joyce Ulysseséről, Kafka Átváltozásokról, az Anna Kareniriáról vagy a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ról szól előadásai elsőrendűen olyan témákat tárgyaltak, mint Dublin városának pontos helyrajza, annak a rovarnak a pontos fajtája, mellyé Gregor Samsa átalakult, a Moszkva és Pétervár között 1870 táján közlekedő éjszakai vonatok pontos enteriőrje, illetve Dr. Jekyll háza homlokzatának és belső elrendezésének pontos felvázolása. Nabokov, az irodalomtanár szerint e regényeket kizárólag az olvashatja gyönyörködve, akinek nagyon pontos elképzelése van az efféle dolgokról.
Mizantróp hírnevét ismerve furcsa, hogy az öröm, boldogság és elragadtatás szavak milyen gyakran buktak ki a száján. Saját vallomása szerint két okból írt: az öröm, a boldogság vagy az elragadtatás érzéséért, valamint azért, hogy megszabaduljon annak a könyvnek a terhétől, melyen épp dolgozott. Ha egyszer elkezdi az ember, mondta, csakis úgy lehet megszabadulni tőle, ha befejezi. Vissza