Játszó Terek

Előszó

(A bevezetés bevezetése) Szükséges megjegyezni: ez a kecses kis album nem követi a divatot (amit ma divatosan trendnek, sőt, trendinek mondanak; ahogy valamikor a sintérből gyepmester, a házmesterből házfelügyelő, az árubeszerzésből pedig logisztika lett). Ha követte volna, tán meg sem születik. Szembe megy azzal a konokul terjedő nézettel, miszerint egyedül a lukratív fotográfia sikeres. E nézet képviselői állítják: a fotográfus rossz útonjár, ha a saját gyönyörűségére készít fotósorozatokat, és nem kérdez meg valakit, érdekli-e mindez az embereket vagy sem, A fotográfusnak, szerintük, mielőtt fényképez egyetlen kérdést kell feltennie: ki az, aki megfogja majd venni az albumot? Ezt vajon ki tudja előre? Létezik-e a Hegyeshalom és Csap között élők. nagyobb halmazára jellemző, egynemű ízlés, és ha igen, vajon ki a tudója? Hol az a könyvkiadó? Hol az a lapszerkesztő? Gondoljunk bele, mi történt volna, ha ez az elv vezérli az alkotókat. Csak két példa: több kiadó visszautasította Proust különös regényét (a Gallimard néhány év múlva sietett jóvátenni mulasztását); André Kertész torzított aktjait nem fogadta el a megrendelő. Mondjam még? Van, persze, más vélemény is. Gábriel Garcia Márquez szerint „A siker bátorító, az olvasók szeretete is ösztönzőleg hat, de mindez csak ráadás, mert egy jó író akkor is ír, ha lyukas a cipője, vagy ha nem fogynak jól a könyvei." Ottlik Géza 1935-ben, a rádiójátékok műfajproblémái kapcsán azt úja: az általánosság megszorítása nemcsak jellemtelenné, hanem igénytelenné is kényszeríti a műsort. A minduntalan visszatérő szempont, „Mi kell a közönségnek?", csak egyezményeket, folytonos megalkuvást eredményezett. Figyelemre méltó megállapítás. Ráadásul a lukratív fotográfiával együtt divat lett sietni. Vissza