Játsszunk a szavakkal!

Előszó

Ebben a kötetben száz keresztrejtvényt talál az Olvasó, amelyeket egyetlen közös vonás kapcsol össze: valamennyit egy-egy tréfás ötletre építettük fel. Ezek az ötletek alkotják feladataink gerincét, azt a rejtvénycsemegét, amelynek "elfogyasztása" közben repülnek a negyed- és félórák, elszállnak az élet által naponta felvett és emezeknél komolyabb rejtvényproblémák.
Ahogyan napi gondjaink közben egy-egy órára beülünk a mozik sötét nézőterére kissé "kikapcsolódni", úgy merülhetünk el itt is a fehér és fekete négyzetek megnyugtató és unaloműző játékos gondtalanságában. Nem kell hozzá sok: tegyük félre napi ügyeinket, vegyük elő azt a talán már kevés ismeretanyagot, ami az iskola padjaiból még megmaradt és azt a sokat, mely azóta agysejtjeinkre rárakódott, azután nézzük az első kérdést...
... De álljunk meg előbb még egy pillanatra!
Vannak rejtvényfejtők, akik szerényen megelégszenek azzal, hogy egyszerűen kitöltik az ábra négyzeteit, akik valóban nem csinálnak maguknak problémát a keresztrejtvényekből és azt vallják: ha az ábrákat kitöltötték, idejüket kellemesen eltöltötték, rejtvényeink hivatásukat betöltötték!
Ez valóban így igaz, de vannak ínyencek, akik nem elégszenek meg azzal, hogy a szimpla feketébe dupla cukrot kérnek, s a tetejébe talán még tejszínhabot. Más ínyencek a csészében lévő szimplát rummal is duplázzák, és azt mondják: ha gyenge a fekete, legyen a rum erős. Vissza